Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Kujbusné Mecsei Éva: Migráció Nyíregyházán 1753 - 1837 között
Kujbusné Mécséi Éva lyekről hozták házastársaikat, az ifjak általában Eperjesre mentek tanulni, a város vezetői pedig a felvidéki városokba kölcsönt kérni. A demográfiai szempontból meghatározó, 1753-ban indult nagylétszámú telepítés 1754 végére lezárult. Az ezt követő években azonban még folyamatos, bár már sokkal kisebb intenzitású és spontán volt a bevándorlás. A század utolsó évtizedeiben újabb migrációs hullám érte el az 1786-ban mezővárossá váló Nyíregyházát. Ennek a - város és a földesúr részéről is támogatott, de nem szervezett - bevándorlásnak az oka, iránya, jellege és nagysága is különbözik az 1753-54-es telepítéstől. A második jelentős hullámban ugyanis kézművesek érkeztek a négy országos és egy hetivásár tartására is jogot nyerő oppidumba. Főként azok a felvidéki mesterlegények vándoroltak ide, akiknek a számára a céheik bezárkózása miatt reménytelenné vált otthon a mesterré válás és az alföldi parasztközösségekben keresték boldogulásukat. A Nyíregyházára vándorlást sok esetben rokoni kötelékek is erősítették. A század elején a Felvidékről az Alföldre leköltözők, majd Nyíregyházán letelepedettek örömmel látták azokat a rokonokat, ismerősöket, akik a gazdálkodásból: a szántóföldi termelésből és az állattartásból mind tehetősebbé váló parasztközösségük iparcikkigényeit helyben biztosították anélkül, hogy a kialakult birtokviszonyokat felborították volna. /10/ A betelepülés éveiben 12, 1824-ben pedig már majdnem háromszáz iparüző mester és legény élt Nyíregyházán./ll/ Bár a város parasztnépességéhez viszonyítva számuk csekély, a közösség életére gyakorolt hatásuk mégis igen jelentős. Nekik is köszönhető ugyanis az a szemlélet, amelynek eredményeként a város lakossága - még mielőtt törvényi lehetőséget kaptak volna rá - egyéni szerződéssel megváltakozott mindkét földesúrtól,/12/ sőt a vármegye nemesi közgyűlésének az autonómiájukat korlátozó befolyását is csökkentették az 1837-ben elnyert uralkodói privilégiumlevél által. Hatásuk egyrészt azért feltételezhető, akik közülük bekerültek a közösség életét irányító elöljáróságba, szintén privilégiált városból érkeztek: pl. Csetnekről, Eperjesről, Gölnicről, Iglóról, Jósváról, Szomolnokról, /13/ illetve vándorlásaik során többfelé megfordultak. 116
