Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Papp Z. Attila: A civil társadalom eszméje a romániai sajtónyilvánosságban 1990 után
Papp Z. Attila a civil társadalom képviselőit] nincsenek tankjaink" (Michnik, 1985: 28), célszerű az erőszakmentesség morális pozíciójára helyezkedve követelni a dialógust. A csehszlovákiai Charta 77, a lengyelországi KOR és a Szolidaritás mozgalma, a magyarországi szamizdat kiadványok, a különböző kollégiumok, repülő egyetemek, klubok az autoritariánus, hierarchikus társadalmi berendezkedés felszámolását célozták meg. Működtetőinek stratégiája pedig az volt, hogy oly módon kell viselkedni, mintha már rendelkeznének a gyülekezés, társulás, a kommunikáció jogával, és ez a magatartás a későbbiekben ezeknek a jogoknak a tényleges intézményesülését mozdítja elő (Arató, 1999). Ebből a stratégiából három megállapítás következik. Egyrészt sejteti azt, hogy a civil társadalom fogalma Kelet-Európábán nagyon gyakran a demokrácia szinonimája, másrészt a civil társadalom magatartásban való megmutatkozása a Bellah által (Amerikára vonatkoztatva) leírt „civil vallás”, avagy a dahrendorfi értelemben vett „civil kultúra” (Dahrendorf, 1990) fontosságát emeli ki, harmadsorban pedig újra az egyén felelősségét emeli ki a rendszer „felelőtlenségével" szemben. A civil társadalom tehát a felelős individuumok társulási szabadságát és képességét, a spontán, alulról induló, nem-kormányzati kezdeményezéseket (Tismneanu, 1997), továbbá a személyiséghez, a kommunikációhoz való jogokat (Arató, 1999) foglalja magába. Ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, szükséges az emberek közötti, valamint az intézményekbe vetett bizalom. Giddens szerint a bizalom áthidalja a tér-idő komplexumot, és megszünteti azt az egzisztenciális szorongást, amely a társadalmi interakciók egyre absztraktabbá válása által elviselhetetlen gyötrelmeket és viselkedészavarokat okozhat (Giddens, 1990). A bizalom megléte azért is lényeges, mert elvezet a civil társadalom csírájában rejtőző udvariasság (civility) fontosságához. Látható tehát, hogy a nyolcvanas években a civil társadalom a zsarnokoskodó állam ellen tételeződő demokratizmust, a politika újrafelfedezését (Tismneanu), ám antipolitikát (Konrád) is jelölt, a hatalom befolyásolását és korlátozását jelentette az „igazságban élés” (Havel) megvalósítása érdekében. A kilencvenes években azonban a fogalom egyre inkább veszített mobilizáló jellegéből, és átadta he96
