Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Vadkerty KataliN. A csehszlovákiai magyarok problémái
J v^fiL."3P" ■■ccpiľ -'çyjF' Vadkerty Katalin: A csehszlovákiai magyarok problémái Az 1918-ban az újonnan megalakított Csehszlovák Köztársaságon belül kisebbségbe került magyarság történetét a megmaradásért, bizonyos körülmények között a túlélésért folytatott küzdelem jellemzi. A történelemben csupán pillanatnak számító nyolc évtizedes múltjukat - helyváltoztatás nélkül - négy állam polgáraként élték meg, s ennek megfelelően a történelmüket is több szakaszra oszthatjuk. Az 1938-1945-ös szakaszt kivéve kisebbségben éltek. Ezeket az évtizedeket a kormányok elnemzettelenftő politikája jellemzi, s az egyes szakaszok az asszimiláció s az alapját képező gazdasági, kulturális nyomás ereje, mértéke alapján különíthetők el egymástól. Az első szakaszt, az 1918 - 1938-as éveket a Csehszlovák Köztársaság vezető politikusainak a demokráciájukat kiemelő, az állampolgárok, köztük a kisebbségek egyenjogúságát szinte öntömjénezéssel hangsúlyozó magatartása jellemzi. Ennek ellenére a magyarok létszámának a csökkenése, az általuk lakott régiókon belül a gazdasági és kulturális lehetőségeiknek a viszszafejlesztése jelentette a valóságot. Az őshonos magyarság részére tartós trauma volt egy alig ismert nyelv, egy ismeretlen kultúra és a vele kapcsolatos idegen hagyományok megjelenése. Az állam működtetésével kapcsolatos hivatalokba, a közbiztonság, a haderő, a gazdasági és kulturális intézményekbe kinevezett tisztviselők és alkalmazottak nem ismerték a magyar nyelvet, idegen volt nekik a helyi lakosság kultúrája, hagyományai. Idegen volt nekik ez a világ, ahová az őslakosság számára idegen világot hoztak be. Az új állam gyökeresen megváltoztatta a magyarok mindennapi életét, mert az utcára kilépve ismeretlen problémákkal, buktatókkal találkoztak. Az új helyzet hozta problémákat másként dolgozta fel a városi lakosság, másként a falu. A magyar városi polgárság első fokozatban elveszítette a szlovák gyökerű tagjait, akik a meghirdetett reszlovakizálást kihasználva „visszatértek őseik nemzetébe” s mindenben azonosultak az új 186
