Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Gereben Ferenc: A szlovákiai magyarok nemzeti és kuturális identitása
A szlovákiai magyarok nemzeti és kulturális identitása míg a felekezeten kívüliekét 23 százalékosnak találtuk. Tomka Miklós - összehasonlító adatok révén - a felvidéki magyarok vallásosságát (Kárpát-medencei viszonylatban) jó közepesnek találta: vallásszociológiai mutatóik (vallásossági önbesorolás, istenhit, templombajárás, imádkozási aktivitás stb.) általában a kárpátaljai és az erdélyi magyaroknál valamelyest kevésbé intenzív vallásosságra engednek következtetni, de lényegesen meghaladják a megfelelő magyarországi adatokat. Ami a vallásosság és az identitás kapcsolatát illeti, szoros összefüggésekre leltünk (mint más országokban is) a két alrendszer között: a közömbös, nem vállalt nemzeti identitás általában nem hivő és nem vallásos társadalmi közegben fordul elő. A kulturális javakkal telített identitás a hit és nem hit, a vallásos és nem vallásos magatartás között lebegő rétegre volt főként jellemző. Az erős vallásosság pedig az emocionális alaphangú, illetve a cselekvőén felvállalt identitással kapcsolódott össze leginkább. Vallásosság és nemzettudat tehát szociológiai értelemben is szorosan egymáshoz kapcsolódó, együttjáró fogalmaknak bizonyultak, úgy is fogalmazhatunk (tartalomelemzéseink is ezt tanúsították), hogy a vallásosság a nemzeti identitástudat egyik fontos (de nem nélkülözhetetlen) alkotórésze. 2. Nemzeti önkép, múlt- és jövőkép Többi hasonló vizsgálatunkhoz hasonlóan Szlovákiában is megkérdeztük, hogy Véleménye szerint vannak-e olyan tulajdonságok, amelyek különösképpen jellemzik a szlovákiai magyarokat? Ugyanezt megkérdeztük a magyarországi magyarokra és a szlovákokra vonatkozóan is. A kérdésblokkra meglehetősen sokan (15-20%-nyian) nem válaszoltak, és további 30% körüli arányban született nemleges válasz (tehát, hogy nincsenek ilyen tulajdonságok). Mindez meglehetősen labilissá teszi a kérdéskör részletesebb elemzését. Annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy a tulajdonságokat említők többnyire kizárólag pozitív (esetleg még semleges) tulajdonságokkal ruházták fel a felvidéki magyarokat (vagyis saját magukat). A legtöbbször előforduló tulajdonságok a következők voltak: összetartás, szorgalmas, kitartó, büszke, alkalmazkodó stb. Az önképnek azonban akadnak önkritikus elemei is: félénkség, kisebbrendű177
