Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Gereben Ferenc: A szlovákiai magyarok nemzeti és kuturális identitása
Gereben Ferenc ségi érzés, irigység, alacsony műveltség stb. A negatív tulajdonságok élén a tájszólás, a „nem tiszta magyar beszéd“ áll, a megrendült anyanyelvi öntudat sajátos és meglehetősen egyedülálló példájaként. Mint említettük, a csoportos önkép dominánsan mégis pozitív jellegű volt, míg a többségi népről alkotott kép - a hiányos válaszok ellenére - meglehetősen kritikusra sikeredett: a megkérdezettek több mint egyharmada csak negatívumot említett meg a szlovákok jellemzésére, és csak egytizedrész mondott róluk jót (is). De ez a kritikus (valamint önfölértékelő) attitűd minden valószínűség szerint elsősorban kisebbségi sérelmek és az önvédelmi beidegződés eredménye, és legfeljebb csak alárendelten táplálkozhat etnikai elfogultságból. Ezt két tapasztalatunk is alátámasztja: a szlovákokkal szembeni legfőbb kifogások a kisebbség-többség reláció konfliktusait, (vélt vagy valós) sérelmeit idézik. Eszerint a szlovákok Intoleránsak, nacionalisták, nem kedvelik a magyarokat stb. (Nem lehet ilyenkor figyelmen kívül hagyni, hogy a szlovákiai magyarság mintegy hattizede véli úgy, hogy nemzetisége miatt - ritkábban vagy gyakrabban - hátrányt szenvedett.) A másik valószínűsítő tényező: a felvidéki magyarok magyarországi nemzettársaikat is erős kritikával kezelik. Az egyik legtöbbször visszatérő vélekedés szerint az anyaország polgárai beképzeltek, lenézik a szlovákiai (és általában a határon túli) magyarokat stb. Míg az önkép dominánsan pozitív, a szlovákkép pedig döntően negatív volt, a Magyarország-kép egyensúlyt teremt a pozitív (vendégszerető, barátságos) és a negatív (beképzelt, önző) megítélés között. Emlékezzünk viszsza: „odaátróľ nézve Magyarországnak, mint kötődési pontnak a megítélése is meglehetősen visszafogott volt. Az anyaország társadalmának - úgy vélem - el kellene gondolkodnia mindezek okain... Az identitástudat időbeli dimenziójának fontos aspektusa a múltról alkotott kép: a történelmi tudat a maga pozitív és negatív vonatkozási pontjaival (Id. 2. sz. táblázat). A nagyrabecsült történelmi személyiségek után érdeklődő nyitott kérdésünkre legtöbben Szent Istvánt, Petőfit, Kossuth Lajost, Széchenyi Istvánt, Mátyás királyt, továbbá II. Rákóczi Ferencet, és Antall Józsefet említették meg. A névsor nagyon hasonlít a többi régió mértékadó pozitív történelmi személyiségeinek él-listájához, és - az első öt nevet 178
