Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
Petöcz Kálmán dulójában a legtöbb szavazatot kapta mindössze néhány százaléknyi előnnyel, végül fölényesen nyert. Ezt a jelenséget a nyugati irodalom „bandwaggon effecť-nek nevezi, amit magyarul leginkább úgy lehetne kifejezni, hogy „kicsi a rakás, nagyobbat kíván". A kiigazító, kiegyenlítő effektus, amire a törvény szerzői a második fordulóban számítottak, nem valósult meg. Ennek oka azonban 1990-ben kissé más volt, mint 1994-ben. Mindkét választás alkalmával a 176 egymandátumos kerületben a szavazás első fordulójában csak nagyon kevés mandátum töltődött be -1990- ben öt és 1994-ben mindössze kettő. A többiről a második fordulóban döntöttek a szavazópolgárok. Az egyes pártok pozícióját az egymandátumos kerületekben az 1990-es választásokon az alábbi táblázat mutatja (csak azokat a pártokat tüntetjük fel, amelyek elérték a négyszázalékos küszöböt): 10. táblázat. Parlamenti választások az MK-ban 1990-ben — egymandátumos kerületek Párt Az 1. forduló A mandátumok szavazataránya végösszege MDF 24,01% 115 SZDSZ 22,23% 34 FKGP 10,54% 11 MSZP 10,32% 1 Fidesz 5,01% 1 KDNP 5,73% 3 Összesen 165 Forrás: Parlamenti Almanach, 1990 82
