Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
A demokratikus választási rendszerek alapjai Megjegyzés: A fennmaradó 11 mandátumot a független képviselők és a közös jelöltek szerezték meg. MDF - Magyar Demokrata Fórum, SZDSZ - Szabad Demokraták Szövetsége, FKGP -Független Kisgazdapárt, MSZP - Magyar Szocialista Párt, Fidesz- Fiatal Demokraták Szövetsége, KDNP - Kereszténydemokrata Néppárt. Az első fordulóban, amely a két legnagyobb párt - az MDF és az SZDSZ - vetélkedését hozta, a pártok és választók viselkedésének elemzése azt mutatja, hogy míg az MDF esetében az FKGP-vel és KDNP-vel kötött stratégiai szövetség bevált, az SZDSZ esetében a Fidesz-szel kötött szövetség nem volt elegendő a konzervatív-keresztény szövetség legyőzésére. A választók körében a győztes effektus nyilvánult meg: az MDF és további két párt szövetsége a választókban nagyobb erő benyomását keltette, mint az SZDSZ és Fidesz liberális szövetsége. A következő táblázat a magyar parlamentnek az 1990-es választások utáni összeállítását mutatja. A táblázatból világosan kitűnik a regionális pártlisták arányos szavazásának eredménye és az egymandátumos kerületek végső eredményei közötti óriási aránytalanság. A választások gyakorlatilag az egyéni választókerületekben dőltek el, és az aránytalanságokat csak minimálisan enyhítette a maradék mandátumok újraelosztása az országos listán. Az ün. kiigazító mandátumokból aránylag a legtöbbet az SZDSZ szerezte meg, amelynek a legtöbb „elesett” szavazata volt az első fordulóban. 83
