Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
A demokratikus választási rendszerek alapjai tok elosztása után maradt abszolút legnagyobb töredék szavazatok szerint oszlanak meg a pártok között. Ha még továbbra is marad betöltetlen mandátum, olyan párt is megszerezheti, amely nem ért el mandátumszámot, de megszerezte ennek legalább 2/3-át. A mandátumok elosztásának szabályai az országos listáról: Mindenekelőtt az országos lista mandátumait feltöltik azokkal a mandátumokkal, amelyeket az egyes (összesen húsz) regionális listáról nem osztottak el. Az 1990-es választásokban például a leírt módon csak 120 regionális mandátumot tudtak betölteni a 152- ből, a maradék 32 mandátum átkerült az országos listára, ahol ezáltal az 58 mandátum 90-re nőtt. Minden párt részéről összeszámolják a töredék szavazatokat-tehát mindazokat a szavazatokat, melyek az egymandátumos választókerületekben és területi pártlistákon nem érvényesültek (nem juttattak senkit sem mandátumhoz). Az 58 (vagy adott esetben 90) országos mandátum elosztását a d’Hondt-módszerrel számítják ki (fokozatos osztás egész számokkal). Az ilyen bonyolult rendszertől alkotóik egyrészt a kormányzó többség stabilitását, másrészt a különböző politikai érdekek igazságos, arányos parlamenti képviseletét, harmadrészt a személyiségelvü és pártelvű választás kombinációjának a lehetőségét remélték. Ez a rendszer azonban mind a pártok, mind a választók részéről magas fokú politikai kultúrát igényel. Csak így lehetne a kétfordulós választások adottságaiból (különböző stratégiai szövetségek kialakítása stb.) a maximális előnyöket kihozni. Az eddigi két választás (1990 és 1994) olyan effektushoz vezetett, hogy az a párt, amely a választás első for81
