Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
Petőcz Kálmán módosíthatja a jelöltek sorrendjét - többnyire a nevük nem is szerepel a listán, csak a pártok neveit sorolják fel (esetleg a rövidítéseket, a jeleket és a pártvezér fényképét). A világon a pártlisták többsége (főleg Latin-Amerikában és Afrikában) zárt. A nyitott lista használatánál a választónak módjában áll a jelöltek sorrendjét megváltoztatatni azáltal, hogy preferencia-szavazatot ad neki. A választó Szlovákiában a múlt választások alkalmával négy preferencia-szavazatot adhatott, s az a jelölt, aki ezeknek a szavazatoknak legalább 10%-át kapta, az első helyre került. Ha több olyan jelölt volt, akinek preferenciái meghaladták a 10 %-ot, olyan sorrendben „ugrottak” előbbre, amennyivel a preferenciáik túllépték a 10 %-ot. A legtöbb olyan európai államban, ahol arányos választási rendszer van, nyitott listás szavazást alkalmaznak. A szabad lista használatánál a választónak korlátlan számú preferencia-szavazata van (annyi, ahány mandátum vár elosztásra). A szavazó a preferenciát halmozhatja is, vagyis egy jelöltnek adhatja, annak, akit a legjobban támogat, vagy kombinálhat, azaz különböző pártlistákon szereplő jelölteknek adhatja. Ilyen rendszer csak Svájcban és Luxemburgban létezik. A nyitott és a zárt lista között bizonyos átmenetet képez a finn rendszer, ahol a választók kötelesek egyetlen jelöltet előnyben részesíteni a kiválasztott pártlistáról. Ez a tény éles harchoz vezet az egyes pártokon belül is. A rendszerjellemzője: feltétlen arányos pártrendszer (zárt lista), feltétlen arányos egyéni (nyitott lista) és sorrendi arányos egyéni (szabad lista). 68
