Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
A demokratikus választási rendszerek alapjai és választóinak második preferenciáit a megfelelő módon elosztják a többiek között. így járnak el mindaddig, míg el nem osztják mind az öt mandátumot. A rendszer jellemzése: sorrendi arányos egyéni. Földrajzi elterjedtség: csak két állam - Írország és Málta; Ausztráliában csak a szenátusi választásoknál alkalmazzák (módosított formában). A szavazólap jellegzetes szerkezete', világos a rendszer leírásából. Előnyök és hátrányok'. Egyértelmű előnynek számít, hogy az összes politikai érdek jó képviseletét biztosítja, mindamellett kombinálja az egyéni elvet a pártérdekekkel; Írországban eddig mindig is stabil kormányt biztosított. További előny a megválasztott képviselők és választókörzetük szoros kapcsolata. Hátránya viszont, hogy ez a szoros kapcsolat sokszor túlontúl regionális partikularizmusba torkollik, a preferenciákért folyó „harc” pedig párton belüli konfliktusokba. 2.3.5.8. Arányos képviselet - listás rendszer Alapelv: A választó a kínálatból kiválaszt egy pártot. A képviselői mandátumokat elosztják a pártok között az összes szavazat arányában. A küszöb bevezetése, a választási kerületek nagysága és a maradék szavazatok elosztásának módja a mandátumok arányának eltolódását idézheti elő a szavazatok százalékos arányához viszonyítva. (Ezeket a problémákat már az előzőekben leírtuk.) Attól függően, hogy a választónak módjában áll-e megváltoztatni a párt által feltüntetett jelöltek sorrendjét, zárt, nyitott és szabad pártlistát különböztetünk meg. A zárt lista használatánál a választó nem 67
