Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
Petőcz Kálmán vazatot, a legalacsonyabban elhelyezkedő jelölt kiesik és az ő második preferenciáit elosztják a fennmaradt jelöltek között. Ezt a folyamatot addig ismétlik, míg valamely jelöít első preferenciáinak összessége nem éri el az 50%+1 szavazatot. Példa: A választókörzetben 1 000 választó szavazott, a szavazólapon 10 név állt. A szavazatok összeszámlálásakor megállapították, hogy A jelölt 450 első preferenciát kapott, az összes többi kevesebbet. Eddig tehát senki nem nyerte el a mandátumot. A legalacsonyabban elhelyezkedő C jelölt csak 60 első preferenciát szerzett, ám a választók, akik őt választották, 51 esetben második preferenciájukat éppen A jelöltnek adták. Ezáltal A-nak már 501 szavazata van, és elnyeri a mandátumot. A rendszer jellemzése: sorrendi többségi egyéni (pártértékeket is szemmel tartó tendenciával). Földrajzi elterjedtség: Tiszta változatában csak Ausztráliában alkalmazzák (enyhén módosított változatát Nauru szigetén is), s próbálkoznak vele a Fidzsi-szigeteken. A múltban Pápua Új-Guineában alkalmazták. A szavazólap jellegzetes szerkezete: Ugyanolyan vagy hasonló, mint az arányos többségi rendszerben, azzal a különbséggel, hogy a választó minden névhez köteles számot tenni. Előnyök és hátrányok: Előnynek számít, hogy az egyéni szempontot a pártszemponttal és a lehető legszélesebb körű politikai képviselet szempontjával kombinálják. Ajelölt (és pártja) ugyanis nemcsak az első preferenciákért kénytelen harcolni, hanem potenciális szövetségeseket kell keresnie a második preferenciák megszerzése érdekében. Abban az ország-64
