Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
A demokratikus választási rendszerek alapjai ban, ahol a különböző szociális-értékrendi és nemzetiségi érdekek regionálisan élesen elhatároltak, az ilyen rendszer nem hatna az ellentétek katalizátoraként, inkább ellenkezőleg. 2.3.5.6. Az egyetlen, nem átruházható szavazat Alapelv: Többmandátumos választókörzetekben választanak, a választónak azonban csak egy szavazata van (a blokk-szavazástól eltérően), amelyet a jelöltek egyikének ad. A relatíve legtöbb szavazatot szerzett jelölt kerül tovább. (Ha mondjuk négymandátumos a körzet, akkor az első négy). A rendszer jellemzése: feltétlen többségi, arányossági tendenciával; egyéni, pártrendszeri tendenciával. Földrajzi elterjedtség: Jordánia és Vanuatu szigete, a tajvani parlamenti választások mandátumainak egy részéért. Legismertebb alkalmazása: Japánban 1993-ig. A szavazólap jellegzetes szerkezete: Mint a blokkszavazásnál, a választó feladata azonban egyetlen jelöltet megjelölni. Előnyök és hátrányok: Előnynek számít, hogy alkalmasabb a kisebbségi érdekek képviseletére, mint a relatív többségi vagy a blokk-szavazási rendszer, amellett nem aprózza fel a politikai színteret, ellentétben a tiszta arányos pártrendszerrel. Ha valamely pártnak nagyon jól szervezett választói háttere van, ezzel a rendszerrel is jellegzetes majorizációs effektus érhető el. Például ha a hárommandátumos választókörzetben egy nagy párt választói egyenletesen osztják el szavazataikat három közül két jelölt között, éppen ez a kettő kerülhet közösen a parlament65
