Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
A demokratikus választási rendszerek alapjai Ebben a tanulmányban az idézett Andrew Reynolds és Ben Reilly munkájában ajánlott csoportosításból indulunk ki. 2.3.5. A leggyakoribb választási rendszerek Reynolds és Reilly nyomán felvázoljuk a választási rendszerek legismertebb típusait, az F-S/T-A koordinátarendszer alapján röviden leírjuk alapelveiket és jellemzőiket, felsoroljuk azokat az országokat, ahol használják őket, leírjuk az egyes szavazólapok jellegzetes szerkezetét, elemezzük az egyes rendszerek előnyeit és hátrányait. Bemutatjuk a választási rendszerek esettanulmányait: Nagy-Britanniában (egyfordulós többségi rendszer - E-TR), Franciaországban (kétfordulós többségi rendszer - K-TR), Magyarországon (vegyes rendszer arányos kiigazítással - VR/AK), Németországban (személyiségelvű arányos rendszer - SZ -AR) és végül Csehszlovákiában és Szlovákiában (nyitott pártlisták arányos rendszere a parlamentbe való belépés küszöbének meghatározásával - NYPL/K). A csoportosításba besoroltuk a magyar rendszert is, amelyet Reynoldsnál és Reillynél a német rendszer kategóriájába soroltak a mixed member proportional system (vegyes egyéni-arányos rendszer) típus keretében, ez azonban nyilvánvaló tévedés. 2.3.5.1. Egyfordulós (relatív) többségi rendszer Alapelv: E rendszerben az országot aránylag kis választási körzetekre osztják, amelyekben az egyes jelöltek egyfordulós választásokban egyetlen mandátumért versengenek. Az a jelölt nyeri el, aki relatíve a 59
