Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
Petöcz Kálmán 2.2.9. Implicit küszöb A 2.2.7. pontban kifejtettük az explicit küszöb problémáját, tehát az adminisztratíve meghatározott százalékhatárt, amelyet az egyes pártoknak túl kell lépniük, hogy képviseltessék magukat a parlamentben. Az explicit küszöbön kívül azonban az összes választási rendszer ún. implicit küszöböt is tartalmaz - ez azon tényezők összessége, melyek által minimum egy mandátum érhető el. A többségi rendszerekben ez az implicit küszöb egyértelműen adott - legalább egy választókörzetben kell megszerezni a szavazatok többségét. Az implicit küszöb az arányos rendszerekben azonban több tényező függvénye: a választókerület nagyságának, az explicit küszöbnek, a versengő politikai alanyok számának és a választási képletnek, mely szerint elosztják a mandátumokat. Hollandiában, ahol egyetlen országos választókerület van és nincs explicit küszöb, a 150 tagú parlamentbe a mandátumszerzés alsó határa - az implicit küszöb - 0,67%. Minél nagyobb a választókerület (minél több a mandátuma), minél kevesebb párt jelölteti magát és minél alacsonyabb az explicit küszöb, annál arányosabb az egyes pártok képviselete, ill. annál nagyobb az esélye az aránylag kis pártnak is legalább egy mandátum megszerzésére. Emellett a d’Hondt-féle képlet alkalmazása némileg előnyben részesíti a nagy pártokat, míg a Hare-féle képlet a kis pártokat. A pártok legarányosabb képviselete így a következő tényezők függvénye lehet: nagy választókerületek (esetleg egyetlen országos), aránylag nagyszámú parlamenti hely, az explicit küszöb mellőzése, a pártok kis 54
