Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
A demokratikus választási rendszerek alapjai létszáma és a mandátumok elosztásánál a relatíve legnagyobb maradék módszerének alkalmazása. 2.2.10. A szavazólap szerkezete A szavazólap szerkezete elhanyagolható részletnek tűnhet. Valójában azonban alapvetően befolyásolhatja a választásokat. A világ országainak többségében a választó egyetlen lapot kap a szavazásnál, amelyen minden szükséges információ szerepel: a többségi rendszereknél az egyes jelöltek bizonyos sorrend szerinti feltüntetése (például ábécésorrendben vagy sorsolással meghatározott sorrendben), párt szerinti hovatartozásuk, esetleg más alapvető adat; az arányos rendszereknél pedig a pártok neve, esetleg jele (logo), néha a pártot képviselőjelöltek névsora. Persze, ennek a módszernek megvan a határa - ha túl sok a jelölt, ill. párt, gondot okozhat a szavazólap nagysága. Mégis, az országok többségében az egyenlő esély elvét részesítik előnyben, és ezért például nagy szavazólapokat használnak, hogy minden jelölt egy lapon legyen. A csehszlovák és szlovák rendszer „egy politikai alany - egy lap”, méghozzá mindkét oldalára nyomtatva, egyedülálló a világon. Nyilvánvalóan azért választották, mert túl sok volt az induló párt és a pártlisták túl hosszúak voltak. Negyven szavazólap szétterítése és lapozgatása azonban a nyugati szakember csodálkozását váltaná ki, ugyanúgy az is, hogy a szavazólap mindkét oldalára nyomtattak. Az első módot ad a szavazólapokkal való manipulációra, az utóbbi viszont hátrányos helyzetbe hozza a szavazás során azokat, akiknek a neve a hátlapon szerepel. 55
