Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)

A demokratikus választási rendszer alapjai

Petöcz Kálmán rainak rajzolásánál olyan „ügyesen” sikerült figyelem­be vennie saját pártja választóinak regionális és helyi eloszlását, hogy az összegezésnél ugyan pártjának jelöltjei 1 500 szavazattal kevesebbet kaptak, mint az ellenzék jelöltjei, a 40 körzetből 29 mandátumot még­is ő kapott, az ellenzék csak 11-et! Mivel az általa kialakított körzetek egynémelyikének szalamandrára emlékeztető alakja volt, összekapcsolták nevét a sza­lamandra elnevezéssel, s ebből alakulta gerrymander mozaikszó, ill. a gerrymanderizmus. F. Gerry azért manipulálhatott a választókörzetek­kel, mert ez a hatáskörébe tartozott. Kulcskérdéssé válik tehát, kinek a hatáskörébe tartozik a választó­­körzetek kialakítása, s van-e lehetőség a már megál­lapított választókörzetek határainak módosítására. Az egymandátumú - egyéni - választókörzetek ha­tárait a CSSZSZK-ban a szocializmus idején a Szö­vetségi Gyűlés Elnökségének, ill. a Szlovák Nemzeti Tanács Elnökségének határozata szabta meg. A brit egyéni választókörzetek alapjai a 19. szá­zad végén alakultak ki. Azóta állandóan módosítják a népmozgalmi adatok függvényében. Ezeknek a mozgásoknak a figyelésére különleges határvonó bizottságokat hoz létre a parlament (Parliamentary Boundary Commissions) - egyet-egyet Anglia, Skócia, Wales és Észak-írország számára. Fel­adatuk nyolc-tizenkét évenként felülvizsgálni a vá­lasztókörzeteket, és a parlamentnek ajánlatokat ten­ni megváltoztatásukra, melyeket a parlamentnek jóvá kell hagyni. Az utolsó ilyen átfogó revíziót 1991- ben kezdték, és Skóciában, valamint Walesban 1995 áprilisában, Angliában 1995 júniusában, Észak-írországban ugyanez év őszén fejeződött be. 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom