Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
Petöcz Kálmán rainak rajzolásánál olyan „ügyesen” sikerült figyelembe vennie saját pártja választóinak regionális és helyi eloszlását, hogy az összegezésnél ugyan pártjának jelöltjei 1 500 szavazattal kevesebbet kaptak, mint az ellenzék jelöltjei, a 40 körzetből 29 mandátumot mégis ő kapott, az ellenzék csak 11-et! Mivel az általa kialakított körzetek egynémelyikének szalamandrára emlékeztető alakja volt, összekapcsolták nevét a szalamandra elnevezéssel, s ebből alakulta gerrymander mozaikszó, ill. a gerrymanderizmus. F. Gerry azért manipulálhatott a választókörzetekkel, mert ez a hatáskörébe tartozott. Kulcskérdéssé válik tehát, kinek a hatáskörébe tartozik a választókörzetek kialakítása, s van-e lehetőség a már megállapított választókörzetek határainak módosítására. Az egymandátumú - egyéni - választókörzetek határait a CSSZSZK-ban a szocializmus idején a Szövetségi Gyűlés Elnökségének, ill. a Szlovák Nemzeti Tanács Elnökségének határozata szabta meg. A brit egyéni választókörzetek alapjai a 19. század végén alakultak ki. Azóta állandóan módosítják a népmozgalmi adatok függvényében. Ezeknek a mozgásoknak a figyelésére különleges határvonó bizottságokat hoz létre a parlament (Parliamentary Boundary Commissions) - egyet-egyet Anglia, Skócia, Wales és Észak-írország számára. Feladatuk nyolc-tizenkét évenként felülvizsgálni a választókörzeteket, és a parlamentnek ajánlatokat tenni megváltoztatásukra, melyeket a parlamentnek jóvá kell hagyni. Az utolsó ilyen átfogó revíziót 1991- ben kezdték, és Skóciában, valamint Walesban 1995 áprilisában, Angliában 1995 júniusában, Észak-írországban ugyanez év őszén fejeződött be. 44
