Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői
A határon túli magyar szókészlet 89 szemben.13 Ez a tény sok esetben nyelvi változást is eredményez, az érintett szó stílusértékének megváltozását. Ilyenkor azonban az érintett szókészleti elemek a km szavak rétegéből átlépnek a km eredetű szavak rétegébe, és stílusbeli kölcsönszóvá válnak (1. alább). Viszonyulás Föltehető, hogy a km szavakhoz a ht beszélők alapvetően ugyanúgy viszonyulnak, mint a Hu beszélők; amelyekhez nem, ill. amelyeknél ez az eltérő viszonyulás belevetül a szavak stílusértékébe, azok már nem is ebbe a kategóriába, hanem a km eredetű szavak kategóriájába tartoznak. Éppen ezért úgy tekinthetjük, hogy a km szavakhoz a ht beszélők per definitionem ugyanúgy viszonyulnak, mint a Hu beszélők. 4.2. Táji eredetű szavak Ebbe a rétegbe jórészt táj szavak tartoznak, olyan lexémák, amelyek az adott ht régiónak csak egy kisebb-nagyobb területén használatosak, de akadnak köztük olyanok is, amelyek a régió egész területén élnek, így koiné jellegűek, még akkor is, ha nem mindig részei a standard nyelvváltozatnak. A táji eredetű szókészleti elemek többségét a mai ht változatok 1918 előttről örökölték, és sokszor már csak azért sem tekinthetők sajátos ht elemeknek, mert a környező magyarországi vagy más szomszédos országok magyarlakta régióiban is ismeretesek. Ma is táj szó pl. a Fv babkalevél ’babérlevél’, Er borvíz ’savanyúvíz’, Er braszka ’béka’, Őv cicemuca ’barka’, Er cinka ’serdülő lány’, Er csetenye ’sűrű bozót, cserjés’, Hv csicsa ’idős ember, bácsika’, Er csicsonka ’jégnek csúszkálásra haszn. része; csúszka’, Er csutak ’tuskó’, Fv gyöngyörget ’(új ruhát, használati tárgyat stb.) nem használ, kímél’, Fv hörtyönförty ’hirtelen haragú’, Er kepe ’egyházi adó’, Ka pintű : pintő ’biztosítótü’, Ov pereplő ’esernyő’, Mv pompos ’kisebb, cipó alakú kenyér’, Őv pontyos ’terhes’, Er puj ’csirke, fióka’, Fv púp ’köldök’, Er pupza ’búbos banka’, Fv pusi ’malac’, Er Fv srót ’állatok etetésére való kukorica- vagy búzadara’, Őv urbiszli ’zöldborsó’, Er vadcsombor ’kakukkfű’. Er vérszipó ’pióca’. Néhány táji eredetű lexéma az adott régió magyar nyelvterületének jelentős részén vagy akár egészén él, többé-kevésbé koiné jellegű elemként, pl. Er bába ’öregasszony’, Őv cájk ’vacak’, Őv cék ’kullancs’, Va Hv Mv címet ’fahéj’14, Őv dikszaft ’szörp’, Mv haltüske ’halszálka’, Őv hitni : hitnyi : hitli ’faház’, Er kap ’talál, észrevesz, meglel vkit, vmit’, Er kerekes ’bognár, kerékgyártó’, Mv kékkonka ’búzavirág’, Er kolontos ’bolondozó, mókás’, Er laska ’(megsütött) tésztaféleség’, Mv pojca :pujca ’kismalac’, Mv szüntös ’kócos’, Ka tengeri ’kukorica’, Er tészta ’sütemény’, Er vesztegel ’parkol’. Ilyen jellegű szavakat természetesen sokkal könnyebb találni a kisrégiókban, de különösen a földrajzilag egységesebb Mv és Őv nyelvterületen, mint a sokkal nagyobb kiterjedésű nagyrégiókban. Amint ez a példák némelyikéből is látható, számos tájnyelvi eredetű szó a későbbi államnyelvekből származik, azaz kontaktushatás következtében jött létre; ez a kontaktushatás azonban 1918 előttről datálódik, az ilyen szavak az 1918 előtti nyelvi érintkezés beszédes bizonyságai. Az 1918 után kialakuló kétnyelvűség következtében e tájnyelvi eredetű szavak egy része újra élő kontaktusjelenséggé vált (a beszélők tudatában létrejött az államnyelvi megfelelőjükkel való azonos eredet ténye, ill. érzése), ezáltal pedig az ilyen szavak mintegy új életre keltek, és olykor olyan régiókban is elterjedtek, ahol korábban nem voltak használatosak. így pl. az egykori Hont megyei táj szó, a burcsák ‘murci’ mára már meghódította az egész Fv nyelvterületet, s a legelterjedtebb Fv elemek sorába lépett. Nagyon sok esetben a másodnyelv megerősitő hatása csupán abban nyilvánul meg, hogy 14. Az Őv és az Fv nyelvterületen ugyanez a lexéma tájnyelvi.
