Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői
90 Lanstyák István az adott táj szó nem szorult úgy vissza, mint más tájnyelvi elemek, hanem továbbra is élő marad, mint pl. a palóc Fv csevice ‘savanyúvíz’, Fv kutács : kulacs ‘piszkavas’ vagy Fv zavadzál ‘útban van, galibáz’, melyek tájszóként a határ túloldalán, Észak-Magyarországon is hallhatók még. Amint láthatjuk ezekből példákból, a hagyományos táji kötöttségű elemek egyik fontos sajátsága, hogy használatuk sok esetben nem korlátozódik az adott ht régióra, hanem elterjedési területük átnyúlhat az országhatáron Magyarországra, ill. egy vagy több további ht régióba (ami természetes, hiszen amikor ezek létrejöttek, még nem léteztek a trianoni határok, amelyek befolyásolhatták volna terjedésüket).15 Néhány további példa többrégiós tájszavakra: Va Hv Hu csupál ’hevesen tép, szakít, cibál’, Mv Hu fiistös turu ’füstölt túró’, Er Ka Hu máié ’kukorica’, Őv Hu maiina ’málna’, Ka Hu nadály ’pióca’, Er Va Ka Hu pocok : poc ’patkány’, Őv Hu sárgyík ’gyík’, Er Ka Hu murok ’sárgarépa’, Er Ka Hu seggvakarcs ’csipkebogyó’, Er Va Hv Mv Hu szárma ’töltött káposzta’ (a példák egy részére és a kérdésre 1. P. Lakatos szerk. 2002). Viszonyulás A beszélők viszonyulása a táji eredetű szókészleti elemekhez ambivalens: mivel ezek jelentős részét elsősorban a falusi, mezőgazdasággal foglalkozó lakosság használja, presztízsük alacsony, s inkább hétköznapi, informális beszédhelyzetekben fordulnak elő „bizalmas” stílusértékben, viszont „magyar” mivoltukat a beszélők rendszerint még akkor sem vonják kétségbe, ha érezhetően idegen eredetűek, s így a regionalizmusok használatát a purista attitűdök nemigen gátolják. A koiné jellegüeknek jelentős része formálisabb beszédhelyzetekben, az írott nyelvben is előfordul. 4.3. Közmagyar eredetű szavak A ht szókincs harmadik rétegét a km eredetű elemek alkotják; ezek 1918 előtt javarészt koiné jellegűek voltak, így az 1. pont alatt említett km szavakkal tartoztak egy csoportba: az egész magyar nyelvterületen használták őket, sok esetben standard elemekként. Ám 1918 után sorsuk másként alakult Magyarországon, és megint másként a ht régiókban vagy azok egy részében. A Hu nyelvváltozatokban ezek a szavak a legtöbb esetben (továbbra is) egyre inkább visszaszorultak, marginálissá váltak („elavult”, „régies”, „szaknyelvi”, esetleg „népnyelvi” stb. stílusértéket vettek föl), a ht változatokban viszont vagy változatlan stílusértékben éltek és élnek tovább, vagy pedig - ha kontaktushatás lépett fel, ami nagyon gyakori eset volt - stílusértékükben kisebb vagy nagyobb mértékben államnyelvű megfelelőikhez igazodtak. E szavak Hu visszaszorulásának két tipikus oka van: a nemzetközi szavak esetében az, hogy egyre inkább belső keletkezésű megfelelőjük terjedt el helyettük, pl. a Fv Va Ka Hv Őv kapitány helyett a hadsereg vonatkozásában a százados, a Fv Va Őv konverzáció helyett a társalgás, az Er Fv Va Ka Hv Mv Őv szirup helyett az üdítőitalra vonatkozóan a szörp. A ht régiókban a nemzetközi szavak visszaszomlása 1918 után megtorpant, sőt, mivel az ilyenek a legtöbb esetben az államnyelvekben is megvoltak, „akcióba lépett” az államnyelvi megfelelőik által kiváltott kontaktushatás: újra elkezdtek terjedni. Természetesen ez a terjedés a belső keletkezésű megfelelőik rovására történt (ezek általában 1918 előtt keletkeztek még, az idézettek például jóval 1918 előtt: a százados az első előfordulása pl. 1519-ből való, a társalgás-é 1835-ből, a szörp-é pedig 1833-ból).16 így váltak az olyanok, mint a Fv Va Ka Hv Őv kapitány és társaik stílusbeli kölcsönszavakká. 15. Az ilyen típusú jelenségekre mint nyelvi változókra 1. Lanstyák-Szabómihály 1998: 107-109. 16. Az adatokra 1. TESZ. 3: 689, 797, 858.
