Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)

Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői

A határon túli magyar szókészlet 85 2006b, 2006c; Lanstyák és mtsai 1998; Molnár Csikós 1990; Péntek 2007; Péntek-Benő 2003; Sándor 2002; Szabómihály és mtsai 2000; Tolcsvai Nagy 2007; Zsemlyéi 1995). A határtalanítás másik ága a Kárpát­medencei magyar nyelvi korpusz6 határon túli anyagának gyűjtése, amely a szóha­­tártalanítástól javarészt független vállalkozás. Szemben a szótárprogrammal, amely mind a hét határon túli magyar régióra kiterjed, a korpusz­program keretében a Magyar Nemzeti Szöveg­tár határon túli korpuszába csak a négy nagyré­gió (Er, Fv, Va, Ka) nyelvi anyaga kerül be.7 3. Ht NYELVVÁLTOZATOK A magyar nemzetnek 1918-1919 óta fennálló, az 1920-ban aláírt trianoni békeszerződés által szentesített politikai szétszakítottsága következ­tében a magyar nyelv kódkészlete egy sajátos nyelwáltozattípussal, azún. állami válto­zat ok kai gyarapodott (a műszó Pete Istvántól származik, és a nemzetközi irodalomban hasz­nálatos nemzeti változatok fogalmával állítható párhuzamba; 1. Pete 1988). Korábban a magyar nyelvnek csak egyetlen állami változata létezett, a magyarországi, 1918 után azonban kialakultak újabbak is, mégpedig épp azért, mert a magyar nyelvet elkezdték eltérő politikai, társa­dalmi, gazdasági, kulturális stb. körülmények közt használni. Ennek nem lehetett más követ­kezménye, mint a magyar nyelv szét fejlő­­d é s e többféle állami változatra (a szétfej lődés­­re 1. Szilágyi N. 2008; Lanstyák 2002b, 2008; Péntek 2007). Ez a szétfej lődés a szókészlet területén abban mutatkozott meg, hogy például a ko iné jellegű mindennapi beszélt nyelv­ben megjelentek az államnyelvből vett különfé­le közvetlen és közvetett kölcsönszavak és — sokkal kisebb mértékben - az államnyelvtől többé-kevésbé független önálló alkotások, méghozzá minden ht régióban részben mások, ezáltal pedig ezek a nyelvváltozatok elkezdtek különbözni egyfelől a Magyarországon, másfe­lől a többi határon túli régióban beszélt min­dennapi nyelvtől. Hasonlóképpen a ht nyelv­járásokba is beépültek bizonyos államnyelvi elemek, ezenkívül pedig a magyar nyelv státus- és presztízsvesztése következtében lelassult a nyelvjárások visszaszorulása, ennek következ­tében pedig a határ két oldalán beszélt, koráb­ban alapvetően egységes nyelvjárások közt is különbségek alakultak ki. Mivel a magyar nyelv az utódállamokban nemcsak hétköznapi funkciókban volt használatos, hanem ún. emel­kedett funkciókban is, pl. a közigazgatásban, a publicisztikában, a magas kultúrában, az okta­tásban, a hitéletben, a tudományos kutatásban (tehát olyan nyelvi funkciókban, amelyekben a standardközpontú kultúrákban a standard nyelvváltozatot szokás használni), a magyar standardnak is kialakultak a ht régiókban sajátos állami változatai, ezáltal pedig a magyar nyelv belépett az ún. többközpon­tú nyelvek sorába.8 Amint az előzőekből kiderült, az 1918 után bekövetkezett szétfej lődés nem csupán egyet­len nyelvváltozatot érintett, hanem sokat (elvi­leg az összesét), ám hozzá kell tenni: nem egy-6. L. http://corpus.nytud.hu/mnsz. 7. A szóhatártalanításra 1. pl. Eőry 2007; Kolláth 2005a, 2005b, 2006, 2007a, 2007b, 2007c; Lanstyák 2004, 2006a; Péntek 2007; Tolcsvai Nagy 2007b; a névhatártalanításra 1. Szabómihály 2005, 2007; Vörös 2007; a korpuszépítés határtalanítására 1. M. Pintér 2007. A határtalanítás elméleti megközelítésére 1. Tolcsvai Nagy 2007. 8. Többközpontúnak azokat a nyelveket nevezi a nemzetközi szakirodalom, amelyeket több országban használnak „emelkedett” funkciókban, s emiatt standardjuk normája az egyes országokban eltér egymástól (1. Clyne szerk. 1992). A magyar nyelv többközpontúsága nem valamiféle vitatható elmélet, hanem könnyen ellenőrizhető empirikus tény: tagadhatatlan ugyanis, hogy a standard magyar dialektutst a Hu és a ht beszélők többféle ún. „emelkedett” funkcióban használják (azaz nem csupán ,,konyhanyelv”-ként), és az is empirikus tény, hogy ennek nyelvi következményei is van­nak, a magyar standard mind a nyolc régióban sajátos vonásokkal is rendelkezik, amellett, hogy alapvetően mégis mind a nyolcban azonos. (A nagyfokú azonosság miatt beszélünk a magyar standard Hu, Er, Fv stb. változatairól, nem pedig Hu, Er, Fv stb. standardokról.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom