Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői
62 Lanstyák István idő jut, hanem azért is, mert a két nyelvi rendszer ismerete a beszélőt bizonyos helyzetekben elbizonytalaníthatja a tekintetben, hogy egyegy elem vagy jelenség melyik nyelvének a része, ill. ha egyértelmű is egy elem vagy jelenség nyelvi hovatartozása, a beszélő bizonytalan lehet abban, hogy bevett formáról van-e szó, vagy pedig a másodnyelv hatására megjelenő alkalmi interferenciajelenségről. A beszélő nyelvi bizonytalanságára olyan jelenségek utalhatnak, mint a (szó)tévesztések, beszédtempó-lassulás, hezitációk, újrakezdések, elhallgatások az egynyelvűeknél megszokott mértékűnél gyakoribb előfordulása, írásban pedig a lassúbb fogalmazás, fogalmazási hibák megjelenése, külsődleges eszközök (pl. szótárak) gyakoribb használatának kényszere stb. Ezenkívül a nyelvi bizonytalanság egyik kiváltója lehet az olyan jelenségeknek, mint a túláltalánosítás, egyszerűsítés, túlhelyesbítés, hiperpurizmus, normatűi teljesítés és széttagolás. A túláltalánosítás (vagy más néven „hamis analógia”) nem más, mint a nyelvtani szabályok saját érvényességi körükön kívüli alkalmazása, az egyszerűsítés pedig egyes kevésbé beidegzett, bonyolultabb nyelvtani szabályok alkalmazásának elmulasztása. Voltaképpen a túláltalánosítás is egyszerűsítéssel jár, de az egyszerűsítésnek vannak olyan formái is, amelyek nem tekinthetők túláltalánosításnak, pl. a névelők, toldalékok elhagyása, melyek nálunk szintén elsősorban a tökéletlen nyelvelsajátítás vagy a nagyfokú nyelvfelejtés esetében jelentkeznek. A túláltalánosítás legfeltűnőbb esetei az erősen szlovákdomináns kétnyelvűek beszédében jelentkeznek, főleg azokéban, akik meg sem tanultak igazán jól magyarul (pl. tükörök vs. tükrök, lók vs. ’lovak’, megynék vs. mennék, vanok vs. vagyok, kicsibb vs. kisebb). A túláltalánositás jól ismert típusai közé tartozik a túlhelyesbítés (hiperkorrekció és a hiperpurizmus. A túlhelyesbítést az különbözteti meg a túláltalánosítás egyéb eseteitől, hogy az adott nyelvben, ill. nyelvváltozatban nem normatív forma használatának hátterében egy megbélyegzett (vagy annak vélt) forma elkerülésére, illetve egy nagyobb presztízsű változat használatára való törekvés áll. A beszélő valamely változó presztízsváltozatát olyan elemek, szerkezetek esetében is használja, amelyek nem tartoznak az adott változóhoz (pl. írásban foglal ‘írásba foglal’), vagy pedig analógiás úton maga alkot egy „presztízsváltozatot” (pl. Fogyasztjanak! - evésre való udvarias felszólítás). A túlhelyesbítés - jellegéből adódóan - gyakran fordul elő formális beszédhelyzetekben, a sajtóból is vannak rá példáink. Pl. „Mindenki jól járnék...”; a járnék túlhelyesbített, mintegy „szuperstandard” forma a standard járna helyett. A túlhelyesbítés alfajának tekinthető a hiperpurizmus, amely leginkább abban nyilvánul meg, hogy a kétnyelvű beszélők egyes, anyanyelvűk egynyelvű változataiban használt idegen szavak helyett saját alkotású, meghonosodott elemekből álló kifejezéseket használnak. Példák az SM sajtóból: kockázatos faktor ‘rizikófaktor’; elsőbbségek ‘prioritások’; behozatali áru ‘importáru, importcikk’, félellátás ‘félpanziós ellátás’ (szemben a teljes ellátással); tevékeny védekezés ‘aktív védekezés’; hematológiai vérátömlesztési osztály ‘hematológiai és transzfúziós osztály’. E példák a sajtóból származó hapaxok, nem valószínű, hogy bármelyikük is normatív volna.11 A normatúlteljesítés (vagy fokozott normakövetés) kétnyelvüségi viszonylatban csaknem ismeretlen jelenség, pedig valószínűleg fontos - bár nehezen észrevehető - jellemzője számos más kisebbségi kétnyelvű nyelvváltozatnak. Létrejöttének indítékát tekintve a túlhelyesbítéssel és a hiperpurizmussal rokon. Abban különbözik tőlük, hogy nem jár a megszokott nyelv(tan)i szabályok megsértésével vagy teljesen az adott nyelvváltozat normáján kívül álló formák használatával, hanem csupán 11. Ha az lenne, leíró szempontból már nem is minősíthetnénk túlhelyesbítésnek, hanem ilyen indítékú nyelvi változás eredményeként létrejött eltérésnek az MM nyelvváltozatokhoz képest.
