Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői
60 Lanstyák István alig hallható az /-nek hátrahajtott nyelvvel való ejtése, valamint az á-nak nagyon nyílt és némileg palatalizált hangként való megvalósulása, vagyis ez az újítás nem, ill. csak részletesen került át az SM nyelvváltozatokba. Ajelenséget azonban empirikusan nem vizsgáltuk, s MM elterjedtségéről sincsenek adataink. Ami a nyelvtani rendszert illeti, érdemes volna tüzetesebben felmérni legalább néhány, Magyarországon terjedőnek mondott jelenség egyes SM beszélőközösségekben való gyakoriságát. Eddigi kutatásainkban8 eddig csupán néhány jellegzetes jelenséget vizsgáltunk (a -banZ-ben túlhelyesbített használatát, a meg kell mondjam-fé\e szerkezetet, a valószínűleg, hogy típusú szerkezeti megoldást). A szlovákiai és magyarországi csoportok válaszai közt a legtöbb esetben nem találtunk szignifikáns különbséget. Ebből persze - a vizsgált jelenségek, illetve rájuk vonatkozó mondatok alacsony száma miatt - nem vonható le az a kö - vetkeztetés, hogy a nyelvtani rendszerben a fáziskésés ismeretlen lenne. Végül pedig meg kell jegyezni, hogy a „nyelvi konzervativizmus” és a „fejlődésbeli fáziskésés” kifejezéseknek elsősorban az MM nyelvváltozatokhoz viszonyítva van értelmük. A szókészleti elemek nagy része esetében ugyanis objektíve nincs szó sem konzervativizmusról, sem fejlődésbeli fáziskésésről, hiszen az SM-ben az MM formák helyett más szavak, szerkezetek jelennek meg (jórészt kontaktusjelenségek), vagyis nincs fejlődésbeli lemaradás (legföljebb fejlődésbeli divergencia) s konzervativizmus sem, hiszen az SS hatására létrejö - vő alakok neologizmusok. Konzervativiz -musról vagy fáziskésésről egyfelől azon régi MM szókészleti elemek esetében beszélhetünk, melyek helyett nem jelenik meg új az SM-ben, hanem a régi, az MM-ben időközben elavult, legtöbbször eleve indoeurópai párhuzamú forma tartja magát (1. föntebb az SM komisszió stb. példákat), másfelől a hang- és nyelvtani jelenségek esetében, ha ti. egy új kiejtésváltozat vagy nyelvtani forma nem vagy késve jelentkezik, vagyis továbbra is (főleg) a hagyományos forma használatos (újszerű, az MM-től eltérő fejlemény pedig nem jelenik meg). 2.2. A kétnyelvűségi helyzet hatása A kétnyelvűségnek alapvetően kétféle hatása van az SM beszélők nyelvhasználatára. Egyfelől az első nyelv elemeinek és szerkezeteinek kisebb mértékű beidegzettsége, ill. az első nyelv egyes változataihoz való korlátozott hozzáférés nyelvi lapszust, ill. nyelvi hiányt hoz létre, ezenkívül nyelvi bizonytalanságot okoz, melynek számos megnyilvánulásával találkozhatunk az SM-ben. Másfelől az alternatív nyelvi rendszerhez - a másodnyelvhez - való hozzáférés lehetősége bizonyos helyzetekben kétnyelvű diskurzusok létrejöttét eredményezi. Bár az így létrejövő jelenségekben nem mutatható ki a másodnyelv konkrét elemeinek vagy formáinak hatása, mégis kontaktusjelenségeknek minősíthetők, mivel létrejöttükben a kétnyelvűségi helyzet mindenképpen szerepet játszik. Az ilyen típusú kontaktusjelenségeket helyzeti kontaktusjelenségeknek nevezzük (1. Lanstyák 2002). 8. A két legfontosabb kutatás, melyre e munkámban is támaszkodom, az ún. Sofuhe- és az RSS-vizsgálat. Az 1991 és 1993 között Szabómihály Gizellával folytatott Sofuhe-vizsgálat anyaga 1604 nyelvhasználati kérdőív nyelvi adataiból áll. Fő témánk egyfelől az egy- és a kétnyelvű, másfelől az anyanyelvükön és a másodnyelvükön tanuló kétnyelvű diákok nyelvhasználatának összehasonlítása volt egyes „árulkodó” jelenségek vonatkozásában. A kérdőív kitöltői három SM és három MM település gimnazistái (s kisebbrészt szakközépiskolásai) voltak. Az SM városokban mind a magyar, mind a szlovák tannyelvű gimnáziumba (gimnáziumi osztályokba) járó, saját bevallásuk szerint magyarul beszélő diákok kitöltötték a kérdőívet. (A vizsgálat részleteire 1. pl. Lanstyák-Szabómihály 1996a, 1997.) Az RSS-kutatás 1995-ben és 1996-ban folyt három SM kutatóponton. A kutatás egy nagyobb nemzetközi projektum része volt, melynek további színterei Ukrajna, Románia, Jugoszlávia, Szlovénia, Ausztria és Magyarország voltak (1. Kontra 1998). Az adatközlők kiválasztása kvótaminta alapján történt: minden településen 36 adatközlő töltött ki egy nyelvhasználati és nyelvi kérdéseket tartalmazó kérdőívet. (A vizsgálat részleteire 1. Lanstyák 2000a.)
