Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)

Tanulmányok - Nyelvmenedzselés

A szaknyelvi regiszterek fejlesztésének szemantikai és pragmatikai összefüggései... 569 A forrásanyagban arra is találtunk példát, amikor egy terméknév az egyik országban több­féle terméktípust jelöl, mint a másikban. A závin makový (tvarohový, orechový) sütőipari termék standard magyar megfelelője a mákos (túrós, diós) rétes, de csak akkor, ha rétegesen hajtoga­tott, hártyavékony tészta közé göngyöljük a töl­teléket. A szlovák ugyanis a finomlisztből tejjel, vajjal, tojással készített kelt tésztából (azaz kalácstésztából) sütött, hajtogatott, töltött süte­ményfélét is jelölheti a závin megnevezéssel, ha a töltelék a tészta belsejébe van göngyölve (KSSJ 2003: 933), ilyenkor a závin makový (tva­rohový, orechový) magyar megfelelője a mákos (túrós, diós) kalács. A szlovákiai kétnyelvű ter­mékkatalógusok általában nem tesznek különb­séget a szemantikailag nagyobb terheltségü szlo­vák megnevezés és a magyar terméknevek ere­deti jelentése között, így a magyar megfelelők funkcióelkülönülése csak ritkán következik be. Tekintet nélkül a termék fajtájára, a závin makový (tvarohový, orechový) sütőipari termék­nek a következő megfelelői alakultak ki a szlo­vákiai magyar nyelvhasználatban: „ mákos (túrós, diós) rétes”, „mákos (túrós, diós) kalács ”, „ mákos (túrós, diós) tekercs ”, „ mákos (túrós, diós) töltött rúd”, „mákos (túrós, diós) rolád", „mákos (túrós, diós) bejgli”. Hasonló jelenségre bukkantunk az egyes tejipari termékek szlovákiai magyar megneve­zésében is. A jogurtový dezert (a standard magyarban: desszert-joghurt) szlovák termék­névnek számos feltételezett magyar megfelelő­jét gyűjtöttük ki az egyes termékkatalógusok­ból, pl.: „joghurtos desszert, joghurtdesszert, jogurtdezert [sic!], joghurtkrém, joghurtkrémes desszert”. Feltételezzük, hogy a fordítást végző személyek nem ismerték a hivatalos szlovák megnevezés jelentését, s nem vették a fáradsá­got, hogy utánanézzenek, vagy egyszerűen nem tudták, hol keressék a fordítást esetlegesen megkönnyítő tennékleírást. Szó szerint lefordí­tották tehát a szlovák szerkezet elemeit, illetve más, szintén a szlovákiai magyar nyelvhaszná­latban előforduló tejtermék nevével helyettesí­tették az eredeti elnevezést. Mind a Magyar Élelmiszerkönyvből, mind annak szlovák meg­felelőjéből egyértelműen kiderül pedig, hogy a desszert-joghurt olyan krém állagú, hosszabb ideig eltartható joghurtfajta, amely gyümölcsös ízesítésű vagy gyümölcsdarabokat tartalmaz. A forrásanyag alapján a szlovák termékne­vek magyarra fordításakor az is meglehetősen gyakran előfordul, hogy a termék magyar meg­nevezése kevesebb vagy eltérő információt, szemantikai jegyet tartalmaz, mint az eredeti szlovák meghatározás. Az egyik vizsgált szóró­lapon a chlieb tmavý krájaný (magyarul: szele­telt barna kenyér) terméknév magyar megfele­lőjeként csak ennyit tüntetett fel a fordító: barna kenyér, a chlieb rascový krájaný Čert (magyarul: Čert szeletelt köménymagos ke­nyér) szerkezetet pedig így egyszerűsítette: Čert szeletelt kenyér. Találkoztunk azonban olyan szó szerinti megfeleltetéssel is, amikor a szlovák márkanév magyarra fordításának az lett a következménye, hogy a szlovákiai magyar vásárlót elbizonytalanította a termék magyar megnevezése, pl.: a chlieb Čert (ma - gyárul: Čert kenyér) kenyérfajta „Ördögke­­nyér”-ként, a margarín Zlaté ráno (magyarul: Zlaté ráno margarin) terméknév pedig „Arany reggel zsiradék "-ként szerepelt az egyik élel­miszerbolt szórólapján. A terméknevek szlovákiai magyar (főként írott) változataiban feltűnően sok kölcsönszót - fajtáját tekintve ún. kalkot (vö. Lanstyák 2006: 40—42) — találunk: a nátierka Mana, nátierka Oké, nátierka z lososa, nátierka z tuniaka ter­mékneveket például szinte kivétel nélkül „kenő”-nek fordítják a szlovákiai termékjegy­zékek, lásd: „Mana kenő”, „Oké kenő”, „laza­­cos kenő”, tonhalas kenő”. A. kenő a szlovákiai magyar nyelvhasználatban a különféle hideg­­konyhai készítmények (vajkrém, húskrém stb.) összefoglaló neve. A standard magyar nyelv­­használatban a kenő megfelelője általában egy olyan -krém utótagú összetett szó, amelynek előtagjával utalunk a termék alapanyagára; eszerint Mana, illetve Oké vajkrém, valamint lazackrém és tonhalkrém a standard magyar megfelelője a fenti megnevezéseknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom