Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvmenedzselés
MISAD KATALIN A SZAKNYELVI REGISZTEREK FEJLESZTÉSÉNEK SZEMANTIKAI ÉS PRAGMATIKAI ÖSSZEFÜGGÉSEI SZLOVÁKIAI MAGYAR VISZONYLATBAN1 1.BEVEZETÉS „A szakszókincsek ma már a magyar szókészletnek nagyobb részét alkotják, mint a közmagyar szavak, s bizonyos számítások szerint jóval több szaknyelvi írásbeli produktum jelenik meg, mint köznyelvi vagy irodalmi” (Kiss 1995: 83). Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy napjainkban a magyar nyelv leginkább fejlődő, szókészletükben legintenzívebben gyarapodó részei a szaknyelvek (vö. Kiss 1995: 83). A szaknyelv fogalmát a Magyar értelmező kéziszótár a következőképpen definiálja: ’valamely tudomány(ág), szakma csoportnyelve’ (ÉKsz. 2003: 1215), amely a nemzeti nyelvnek egy-egy foglalkozási csoport sajátos szókincsétől meghatározott változata (ÉKsz. 2003: 200). A csoportnyelveket kutató nyelvészek azonban a szaknyelvet nem autonóm nyelvrendszemek, hanem a köznyelvhez viszonyított különbségek rendszerének tekintik, melyben éppen e különbségek alkotják azokat a megkülönböztető ismertetőjegyeket, amelyek a szaknyelvet a nemzeti nyelv egyik változatává teszik (vö. Pusztai I. 1982: 67; Zeman 1988: 1047; Pusztai F. 1999: 96; Dróth 2000: 288). A szaktudományok nyelvének fejlesztése - különös tekintettel a kisebbségi magyar nyelvű szaknyelvi beszéd helyzetére - jelenleg egyik legfontosabb feladata a magyar nyelvtudománynak: a magyar szaknyelvek országonkénti szétfejlődésének megakadályozása ugyanis közös nemzeti érdek. A külön szlovákiai, erdélyi, kárpátaljai, vajdasági stb. magyar szaknyelvek kialakulásával a Magyarország határain kívül élő magyar beszélőközösségek számára körülményesebbé válna az anyaországgal való kapcsolattartás: megnehezítené a kisebbségben élő magyar szakemberek kommunikációját magyarországi kollégáikkal, a kisebbségi magyar fiatalok magyarországi továbbtanulását, a magyarországi tan- és szakkönyvek használatát stb. (vö. Tolcsvai Nagy 1988: 67; Pusztai F. 1999: 96; Lanstyák-Szabómihály 2002: 133; Misad 2005: 78-79). 2. A SZLOVÁKIAI MAGYAR SZAKNYELVKUTATÁS KRONOLÓGIÁJA A szaknyelvi regiszterek fejlesztésére irányuló feladatok számbavétele és a megoldási lehetőségek felvázolása a magyar nyelv szlovákiai változatait illetően csak az utóbbi években indult meg. Bár 1967-ben a csehszlovákiai magyarok kulturális szervezete, a Csemadok mellett alakult egy nyelvi szakbizottság, mely-1 A szöveg első változata a VII. Nemzetközi Magyar Nyelvtudományi Kongresszus (2004. augusztus 29-31.) előadásaként hangzott el. Az itt publikált írás a Fórum Társadalomtudományi Szemle 2005. évi 4. számában megjelent tanulmány részben rövidített, más tekintetben viszont kibővített változata.
