Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Az oktatás nyelvi aspektusai
504 Lanstyák István - Szabómihály Gizella kiegyezés, tárgyalások útján érheti el. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartjuk megemlíteni az alábbiakat: a) Szükséges, hogy az adott kisebbség pontosan meghatározza saját nyelvpolitikai céljait. A nyelvcsere fázisában levő vagy a nyelvcserén már átesett kisebbségek esetében ez lehet például az elődök anyanyelvének másodnyelvként való megtanulása; a másodnyelvi (többségi nyelvi) domináns csoportok számára az anyanyelvi és az anyanyelvű képzés fokozatos bővítése; a szlovákiai, erdélyi stb. magyarság számára a magyar dominanciájú kétnyelvűség fenntartása, annak elérése, hogy nyelvhasználatunk (főleg a standard változat) a lehető legkisebb mértékben távolodjék el a magyarországitól. Ennek kapcsán nem szabad elfeledkeznünk a szlovák alap-, majd középiskolát végzett szlovákiai magyarokról; rájuk a szlovákiai magyar politika mindeddig kevés figyelmet fordított, holott jelentős számú csoportról van szó. Ezek a tanulók semmiféle magyar nyelvű képzésben nem részesülnek, s ez hosszú távon növeli a nyelvcsere veszélyét.8 b) Mind az anyanyelv, mind a többségi nyelv oktatását differenciáltan kell kezelni, s tekintettel kell lenni a kisebbségen belül az eltérő nyelvi helyzetű (tömb, sziget, szórvány) csoportok nyelvismereti szintjére. c) Elő kell segíteni az anyaországgal való minél szorosabb kapcsolatot. Ide tartozik például tankönyvek átvétele, közös tantárgyversenyek rendezése, vendégtanárok alkalmazása, a kisebbségi pedagógusok (nem csak az anyanyelvet oktató pedagógusok) számára kötelező nyelvi továbbképzések szervezése stb. d) Támogatni kell a megfelelő szintű má - sodnyelvi tudás elérését célzó és ilyen szempontból eredményes programokat. e) Növelni kell az iskolák és a pedagógusok önállóságát mind a tananyag, mind a módszerek és a segédletek kiválasztásában. Mint említettük, a teljes körű - tehát a szakmai ismereteket is magában foglaló - anyanyelvű oktatás ellen felhozott egyik érv az, hogy ezeket az ismereteket a gyakorlati életben nem lehet hasznosítani, mivel a szakmai és a közéletben, valamint a hivatalos kapcsolatokban a többségi nyelv van domináns helyzetben. Ezért volna szükséges elérni azt, hogy a kisebbségi nyelvek (mind szóbeli, de főleg írott formában) lehetőleg minél több regiszterben és színtéren használhatók legyenek - ez pedig az önkormányzatiság elvének minél szélesebb körű érvényesítését feltételezi. 3. A NYELVPOLITIKAI ISMERETEK OKTATÁSÁRÓL Mivel a nyelvpolitika alkalmazott nyelvtudományi diszciplínának is tekinthető, a nyelvpolitikai alapfogalmakkal és a nyelvi emberi jogokkal kapcsolatos tudnivalók a középiskolában (sőt esetleg már az általános iskola felső tagozatában) elsősorban az anyanyelvi órán, a felsőoktatásban pedig a pedagógusképzésben kaphatnak helyet. Ezenkívül középfokon az állampolgári nevelés tantárgy is lehetőséget nyújt ilyen kérdések tárgyalására. Az anyanyelv közép- és felsőfokú oktatásában mindenekelőtt a nyelv, illetve a nyelvek felől, az állampolgári nevelés órán inkább az emberi jogok oldaláról kellene a nyelvpolitika alapkérdéseit megközelíteni. 3.1. Nyelvi megközelítés Ahhoz, hogy a középiskolai tanulók, a főiskolai és egyetemi hallgatók (a továbbiakban: diákok) megértsék a nyelvpolitika szerepét a nyelvek, nyelvváltozatok fennmaradásában, egy alapvető általános nyelvészeti tényből - a nyelvek virtuális egyenlőségéből és aktuális egyenlőtlenségéből - kell kiindulni (Kiss Jenő 1995: 159-160). A világ nyelvei mint kommunikáci8. Nem szólva arról, hogy ezt a „mélyvíztechniká”-nak nevezett programot az EBESZ kisebbségi főbiztosának felkérésére az Interetnikus Kapcsolatok Alapítványa által készített oktatási irányelvek a nemzetközi normákkal nem összhangban levőnek minősítik (Skutnabb-Kangas 1998: 20)
