Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Az oktatás nyelvi aspektusai
Nyelvpolitika a kisebbségek oktatásában 505 ós rendszerek egyenrangúak, valamennyi egyformán képes kiszolgálni annak a társadalomnak a kommunikatív szükségleteit, amely az illető nyelvet használja. Másfelől azonban a nyelvek között fennálló aktuális egyenlőtlenség az őket beszélő közösségek közötti egyenlőtlenségeknek a tükrözői. A nagyobb hatalommal, katonai erővel rendelkező közösségek képesek arra, hogy nyelvüket/nyelvváltozatukat a saját nyelvterületükön kívül is terjesszék, s ezzel más nyelveket szorítsanak vissza, sőt kihalásukat okozzák. Ez a nyelv és a politika összefüggésének lényege, s ez teszi érthetővé, miért van szükség politikai lépésekre ahhoz, hogy egyes nyelvek, nyelvváltozatok fennmaradását elősegítsük. Mivel véleményünk szerint nem volna szerencsés a nyelvtanórát „egy az egyben” aktuálpolitikai célok szolgálatába állítani — már csak azért sem, mert ezek az aktuálpolitikai célok gyorsan változnak, az oktatásnak viszont meszszebbre tekintőnek kell lennie - a hangsúlynak nem az adott kisebbség nyelvpolitikai problémáin kellene lennie, hanem a kisebbségi nyelvek, sőt általában a kis nyelvek problematikáján, s csak ezen belül kellene aztán kitérni az akkor éppen időszerű nyelvpolitikai problémákra. A nyelvpolitikai ismeretek egyfajta bevezetéseképpen hasznos (és érdekes) lehet néhány geolingvisztikai tény bemutatása. Bár a világ nyelveinek számára vonatkozó adatok - ismert okokból - jelentős eltéréseket mutatnak, bármely adatcsoportból indulunk is ki, kétségtelen, hogy a világ nyelveinek tetemes részét a kihalás közvetlen veszélye fenyegeti.9 Konkrét példaként utalhatunk itt legközelebbi (és távolabbi) finnugor, illetve uráli nyelvrokonaink helyzetére is. Ennek kapcsán kitérhetünk az olyan fogalmak tisztázására, mint amilyen a nyelv, nyelvjárás és nyelvváltozat elkülönítése; a nyelvközösség és beszélőközösség, ill. a nyelvhalál, nyelvcsere és nyelvvesztés fogalma és különbsége. A geolingvisztikai áttekintés során nem árt hangsúlyozni: a magyar mint olyan nem tekinthető kis nyelvnek, sőt kétségtelenül a világ legjelentősebb nyelvei közé tartozik. Léte jelenleg Magyarországon nincs is veszélyben, bár azt még nem tudjuk, hogy az európai integrációs folyamatok hosszú távon milyen hatással lesznek a nemzeti nyelvek sorsának alakulására. Ugyanakkor a modem társadalmakban hoszszabb távon az egymilliónál kevesebb beszélővel rendelkező nyelvek is veszélyeztetettek lehetnek, így a kisebbségi magyar nyelvváltozatok helyzete - talán az erdélyieket kivéve - még akkor sem volna mondható teljesen megnyugtatónak, ha a többségi hatalmak részéről nem folyna tudatos asszimilációs nyelvpolitika. Továbbá fontos volna rámutatni arra, hogy a nyelvi gazdagság fönntartása az emberiség alapvető érdeke: „A nyelvi és kulturális sokszínűség épp annyira szükséges bolygónk létéhez, mint a biológiai sokféleség” (Skutnabb-Kangas 1998: 8). Érdemes utalni arra a meglepőnek látszó tényre is, hogy a nyelvi/kulturális és biológiai sokféleség között összefüggés van, amint Skutnabb-Kangas a világ nyelvi sokszínűségének megvédésére alakult nemzetközi szervezetnek, a Terralinguá-nak az elnökét, Luisa Maffit idézve (i.h.) megállapítja: „figyelemre méltó átfedések vannak a legnagyobb mértékű biológiai sokféleséget mutató világrészek és a magas fokú nyelvi sokféleséggel jellemezhető területek térképei között”. (Vő. még Ondrejovič 1996.) 9. Legutóbb Skutnabb-Kangas (1998) Dave Harmon adataira támaszkodva állapítja meg, hogy a világ legnagyobb tíz beszélt nyelve (legalább 100 millió beszélővel rendelkező nyelvek) - az ún. pusztító nyelvek-a világ nyelveinek csupán mintegy egy ezrelékét (0,1 —0,15%-át) teszik ki, mégis ezeket beszéli a világ lakosságának közel a fele. Továbbá 300 nyelvnek van egymillió vagy annál több beszélője; ezeket több mint ötmilliárd ember beszéli, azaz a világ népességének csaknem 95%-a, ezek az ún. milliomos nyelvek. Akár háromezerre, akár hétezerre, akár tízezerre tesszük a világ nyelveinek számát, kétségtelen, hogy a világ nyelveinek túlnyomó többségét (90—97%-át) a világ népességének csupán 5%-a beszéli. A világ nyelveinek mintegy fele csupán 10 ezer vagy annál kevesebb beszélővel rendelkezik; ezek számítanak közvetlenül fenyegetett nyelvnek.
