Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)

Tanulmányok - Az oktatás nyelvi aspektusai

LANSTYÁK ISTVÁN - SZABÓMIHÁLY GIZELLA NYELVPOLITIKA A KISEBBSÉGEK OKTATÁSÁBAN 1. BEVEZETÉS A címben felvetett téma több szempontból is megközelíthető, írásunkban csak két vetületét érintjük. Az első részben a Kárpát-medencei többségi nyelvpolitika bizonyos, jellemzőnek látszó tendenciáival, a többségi politikai törek­véseknek az oktatásban való lecsapódásával fog­lalkozunk, továbbá felvázoljuk, véleményünk szerint mi szükséges ahhoz, hogy a (Kárpát­­medencei magyar1) kisebbségek az oktatásban saját nyelvpolitikai céljaiknak is érvényt szerez­zenek. Tapasztalataink szerint a kisebbségek hatékony nyelvi érdekérvényesítését hátráltatja a vonatkozó hazai és külföldi jogszabályok, illet­ve ajánlások nem ismerete. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a kisebbségek közép- és felsőfokú oktatásában bizonyos nyelvpolitikai ismeretek is helyet kapjanak. A tanulmány második részében ennek koncepcióját vázoljuk. 2. POLITIKA ÉS OKTATÁS A TÖBBSÉG-KISEBBSÉG VISZONYBAN 2.1. A többségi oktatáspolitika Az oktatás rendkívül fontos szerepet játszik az egyén szocializációjában, hiszen egyrészt az iskolában sajátítja el mindazokat az ismerete­ket, amelyeket az adott társadalom egy jövendő tagjától, az állam egy jövendő polgárától elvár. Az oktatás tartalmát és formáját azonban nem a társadalom mint olyan, hanem az éppen hatalmi helyzetben levő csoportok határozzák meg. Minél inkább centralizált egy állam struktúrája, annál kevésbé van módja bármely, nem kor­mányzati pozícióban levő csoportnak, hogy ér­demben beleszóljon az oktatás tartalmába (és formájába). A Kárpát-medencei államokban az utóbbi évtizedeket a központosított oktaüíspoli­­tika jellemezte. A rendszerváltás után megjelen­tek ugyan a decentralizáció irányába ható ten­denciák, ezek azonban nem voltak képesek meg­törni a továbbra is ható központosító törekvése­ket, melyek például Szlovákiában 1992-1998 között igen erőteljesen érvényesültek. Az egyen­­tantervek és egyentankönyvek kötelező haszná­lata a kisebbségek számára különösen hátrányos volt és ma is az, hiszen a nemzeti önazonosság szempontjából fontos tantárgyak keretében - például a történelem, földrajz, művelődéstörté­net - saját történelmükről, kultúrájukról vagy nem tanul(hat)tak, vagy azt a többségi nézőpont­ból bemutatva tanították nekik. A hatalom oktatás- és nyelvpolitikáját a kisebbséggel/kisebbségekkel szemben folyta­tott általános politikája határozza meg. Sajnos 1. Előadásunkban rendszerint a Kárpát-medencei magyar kisebbségekről fogunk beszélni, ám elsősorban saját, szlová­kiai tapasztalataink alapján; úgy gondoljuk azonban, hogy megállapításaink jórészt más Kárpát-medencei kisebbsé­gekre is érvényesek lehetnek. Megj. 2011. A szöveg első változata a Lőrincze-nap 98 rendezvényen (Kecskemét, 1998. május 18.) elhangzott előadás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom