Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Az oktatás nyelvi aspektusai
498 Misad Katalin követő egyik feladat szerint azután - elrettentés céljából - épp ilyen „kreálmányokat” kell al - kötniük a diákoknak: „Soroljatok fel néhány sms-ben használatos rövidítést! ...használjátok elrettentő, s nem követendő példaként, ha lehet!" (41). A szóban forgó tankönyvtervezetben a szerzők külön fejezetet szánnak a nyelvhelyességi tudnivalóknak, melyben a „leggyakoribb nyelvhelyességi hibák”-at (109-117) sorakoztatják fel. A ma már vitathatatlanul elavult nyelvszemléletet tükröző, az újabb nyelvészeti kutatások eredményeit figyelmen kívül hagyó, magyarázatok nélküli megállapítások egyértelműen a már meglévő, illetve az ezek nyomán keletkező nyelvhelyességi babonák terjedését eredményezik, pl.: „...a -nálZ-nél rag használata helytelen a következő esetben: Jelen voltam a névsorolvasásnál. Helyesen így mondjuk: a névsorolvasáskor". Vagy: „...keverjük a -halbe ragok használatát a -ban/-ben ragokéval. Mi szlovákiai magyarok hajlamosak vagyunk csupán az előbbi használatára ”. Annak ellenére, hogy a tankönyvtervezetnek nincs leíró nyelvtani fejezete, a szerzők felhívják a figyelmet az egyes szófajokkal kapcsolatos nyelvhelyességi tudnivalókra is, pl.: „Az igekötöket néha rosszul, néha pedig feleslegesen használjuk (pl. elolvas helyett kiolvas, kézbesít helyett kikézbesít) ” (110). Vagy: „Nyelvjárásijelenség viszont, amikor a csallóközi magyar azt mondja, hogy Elvágtam az ujjam. A köznyelvben ez azt jelenti, hogy az ujjam le is esett a helyéről, mert ott ugyanezt a Megvágtam az ujjam alakkal fejezzük ki" (111). Bár az utóbbi idézet „elvágtam az ujjam” szerkezetének jelentésére vonatkozó megállapítás szó szerint badarság, a fenti idézetek némelyike mégis valami más miatt kifogásolható. Ez pedig nem más, mint hogy a szerzők a standard nyelvváltozattól élté - rő egyéb nyelvváltozatokat — köztük a kisebbségi anyanyelvváltozatot - egyfajta ártalomként kezelik, amelytől meg kell szabadítani a tanulókat (vő. Lanstyák 1996: 12). Arra nem is gondolnak, hogy az egyes nyelvváltozatok sajátos szerepkörének kiszorításával fokozzák a tanulók nyelvi bizonytalanságát, miközben elhitetik velük, hogy nyelvhasználatuk területi variációja csupán periferikus - s ennek következtében értéktelen - tartomány. Egyrészt purista szemléletet tükröznek, másrészt szakmai hiányosságokra utalnak az alábbi nyelvhelyességi babonák: „A határozott névelőket a személynevek és a földrajzi nevek előtt általában nem használjuk" (111); „...(a névutók) néha terpeszkedő kifejezésekké válnak, pl. az önkormányzat felé, 11 óra magasságában ” (111) Vagy: „...a hivatali nyelvhasználatban sok a terpeszkedő kifejezés. Ide tartoznak a terjengős névutók (pl. alapján, céljából, felé...) és a hivataloskodó kötőszók (pl. illetve, tudniillik...)" (\20 121). 6. ÖSSZEGZÉS A tanterv módszertani ajánlásai alapján a nyelvtan tanítását a gyakorlat oldaláról érdemes megközelíteni. A grammatikatanítás célja semmiképpen sem az öncélú grammatizálás, hanem a funkcionális szemléletű, nyelvhasználat-központú nyelvtani ismeretek elsajátítása és alkalmazásának megszilárdítása. A grammatikával metanyelvet is tanítunk, nem lehet nélküle a nyelvhasználatról beszélni, helyesírási és egyéb nyelvészeti jellegű szabályszerűségeket megfogalmazni. A nyelvtan alapozó tárgy a szövegtan, a stilisztika, a nyelvtörténet tanításához is. Grammatika nélkül lehetetlen idegen nyelvet oktatni, grammatikai ismeretek nélkül nem alakul ki gondolkodásunkban a nyelv rendszerszemlélete (A magyar nyelvi kerettanterv tervezetéről 2000: 188—189). Ugyanakkor elfogadhatatlan a nyelvtannak szinte teljes mellőzése középiskoláinkban. A tanterv ajánlásainak megfelelően a középiskola egyes évfolyamaiban legalább heti egy órát arra kell szánni, hogy a magyartanár a korábban megtanult is - mereteket szinten tarthassa, az elsajátított tudásanyagot kiegészítse, illetve elmélyítse. Szlovákiában a kisebbségi anyanyelvi oktatás ún. egy tankönyvű oktatás, amely rendszerint hagyományos nyelvtanoktatást, purista