Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Az oktatás nyelvi aspektusai
Az anyanyelvi nevelés problémái 493 minológiát alkalmazzák (pl. „típusok”-ró\ beszélnek akkor, amikor a tankönyv „fajták ról, lásd Monitor 2003, A változat), vagy a szakirodalomból ismert (pl.: szóelem, szószerkezeti elem szóelemzés, szerkezeti elemzés) szakkifejezéseket megkerülve inkább körülíró kérdéseket tesznek fel (pl. „Nevezze meg a felbontott szó részeit... ’’ - lásd Monitor 2002, B változat; Monitor 2001, A és B változat). Ugyanakkor szakmai tudatlanságból fakadó tévedés is előfordul a tesztlapban: a szószerkezeti elemzéssel kapcsolatos feladatban azt a választ tartják helyesnek a szerzők, amelyben a kötőhangzót önálló toldalékfajtaként jelölik meg a vizsgázók (lásd Monitor 2002, B változat; Monitor 2001, A és B változat). A továbbiakban a fent említett gyűjteményben található feladatlapok nyelvtani jellegű feladványainak elemzésével foglalkozunk, de arra is keressük a választ, vajon összhangban vannake az egyes feladatok a legújabb szlovákiai magyarnyelv-tanterv szakmai koncepciójában megfogalmazott célokkal, illetve a tananyag általános tartalmával. 3.1.1. Módszertani kifogások A kérdésfeltevés módszerének aspektusából vizsgált feladatlapok mindegyikét utasító jellegű, ún. direkt felszólítások jellemzik (pl.: „Jelölje meg...!”, „Döntse el...!”, „Válassza ki...!”, „írja le...!” stb.). A mai modem módszertani elméletek - a különböző tanári megnyilatkozások alapvető logikai-pragmatikai, illetve pedagógiai-pszichológiai megközelítéseit (A. Szabó 2005: 176) követve kifogásolják a szándékos felszólításokat, helyettük felszólítás értékű kérdő mondatok vagy ún. szelídítő grammatikai formák alkalmazását javasolják (pl.: Mely mondatrészek vannak egymással mellérendelő viszonyban? Vagy: Jelöljük meg az egymással mellérendelő viszonyban lévő mondatrészeket!). Gyakori jelenség az is, hogy a kérdések pontatlanok, s ennek következtében nem egyértelműek. Az is előfordul, hogy a szerzők nem a tankönyvből, illetve a magyar nyelvtan tárgyköréből ismert szakkifejezéseket alkalmazzák a kérdésfeltevés során, hanem a bonyolultabb, körülírásos megfogalmazásokat részesítik előnyben. Pl.: ,,Állapítsa meg, milyen hangtani változás történt a feltüntetett (azaz a menjen) szóban! ” — A „hangtani változás” kifejezés használata ebben az esetben túl általánosnak tűnik, hiszen nem csupán a két szomszédos mássalhangzó ejtésében bekövetkezett változásra vonatkozhat, hanem a megy ige tőhangváltozására is (lásd megyek mennek). A mindenki számára egyértelmű, adekvát kérdés így hangozhatott volna: Milyen mássalhangzó-törvényszerűség érvényesül a menjen szóban? „Határozza meg a feltüntetett szavakat (lásd nyelv, zebra, asztal) jelentésük szerint!”- A pontatlanul megfogalmazott kérdés elolvasásakor a tanulók valószínűleg arra gondolnak, hogy meg kell adniuk a kiemelt szavak jelentését vagy jelentéseit. A javítási kulcsból azonban az derül ki, hogy az egyes szavak hangalakja és jelentése közötti összefüggések alapján kell megjelölniük, hogy melyik szó egy-, illetve melyik többjelentésű. A kérdést ekképpen kellett volna feltenni: Milyen összefüggés van az alábbi szavak hangalakja és jelentése között?) „Állapítsa meg, milyen szószerkezetről van szó a következő példában; a kis Éva!” — A kérdés alapján a tanulók akár azt is válaszolhatnák, hogy a „kis Éva” alárendelő szószerkezet. A pedagógusok számára készült javítási útmutató azonban csak a jelzős szószerkezet megoldást fogadja el értékelhető válaszként. Hogy a tanulók számára világos legyen a feladat, így kellett volna megfogalmazni az utasítást: Állapítsuk meg a lehető legpontosabban a következő szószerkezet fajtáját! „Állapítsa meg, milyen a mellékmondat az alábbi összetett mondatban! ” — A feladat meg
