Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Az oktatás nyelvi aspektusai
494 Misad Katalin fogalmazása inkább laikusnak, mint szakszerűnek mondható, ezért a szerző nem csodálkozhatna, ha a következő válasz érkezne rá: rövid/hosszú. Ahhoz, hogy a felelet adekvát lehessen, a következőképpen kellett volna feltenni a kérdést: Állapítsuk meg az alábbi összetett mondat mellékmondatának fajtáját! ,, Keresse meg az alábbi szlovák kifejezés (lásd úrad práce) megfelelő magyar fordítását!” - Ezúttal nemcsak a kérdés, a javítási kulcs is pontatlan, a szerzők ugyanis - akaratuk ellenére - a szlovák megnevezésnek nem a standard magyar (lásd munkaügyi központ), hanem az egyik szlovákiai magyar megfelelőjét (lásd munkaügyi hivatal) fogadják el jó megoldásként. A kérdést úgy kellett volna megfogalmazni, hogy a tanulók számára világos legyen: a szóban forgó kifejezésnek a standard magyarban vagy a szlovákiai magyar nyelvváltozatban használt megfelelőjét kell feltüntetniük a válaszban. „ Keresse meg az alábbi szlovák kifejezés (lásd pohotovosť) megfelelő magyar fordítását!” - Az előbbihez hasonló esettel állunk szemben: a javítási útmutató szerint a szerzők ismét az egyik szlovákiai magyar megfelelőt (lásd ké - szültség) fogadják el jó megoldásként, de megfelelő vagy még elfogadható válasznak tartják a standard magyar és a szlovákiai magyar megnevezésből „kreált” orvosi készültség szerkezetet, illetve az ügyelet és az állandó sürgősségi ügyelet megoldásokat is, míg a standard magyarban elterjedt orvosi ügyelet kifejezést csak a „még megfelelő válasz” kategóriába sorolják. Nem tartjuk jó megoldásnak azt sem, hogy a zárt típusú feladatok előre feltüntetett négy válaszlehetősége közül kettő - a szerzők saját bevallása szerint: „zavarkeltés kedvéért” - nem létező nyelvtani fogalom, pl.: „ Sorolja be az alábbi igéket (lásd pillant, locscsant, dobbant) a megfelelő kategóriába: tartós-huzamos; hátráltató; mozzanatos; előreható! ” - Ha „zavartkeltés” a célunk, arra előzőleg figyelmeztetni kell a tanulókat (pl. kakukktojásos feladatként vezetjük be az ilyen típusú feladványokat). Ellenkező esetben - amikor a kérdés azt sugallja, hogy csak a megfelelő választ kell megtalálniuk a feltüntetett reális lehetőségek között - nem várhatjuk tőlük, hogy nem létező kategóriákban gondolkodjanak. „Határozza meg, hogy tartalom szerint milyen az alábbi mondat (lásd Elolvastad már a könyvet?): kérdő megfontolandó; kérdő kiegészítendő; kérdő viszonyító; kérdő eldöntendő! ” — A kérdő mondatnak a magyarban eleve négy különböző fajtája van (eldöntendő, kiegészítendő, választó, nyitott), a szerzők tehát ismét feleslegesen „eszeltek ki” nem létező kategóriákat. A grammatikai szakszókészlet ismeretében viszont a kérdés így lett volna pontos: Határozzuk meg az alábbi kérdő mondat fajtáját! 3.1.2. Szakmai jellegű pontatlanságok A vizsgált feladatlapok nyelvtani jellegű feladványaiban észlelhető szakmai pontatlanságok a szerzőknek elsősorban az alaktan területén tapasztalható bizonytalanságára utalnak. Például: ,,Állapítsa meg, hogy a felsorolt toldalékok közül melyik felel meg a feltüntetett szó vastagon kiemelt toldalékának (testvér — (e) - m): hirt. szem.jel; birtokjel; bírt. többjei; többesjel!” - Mint az a szó szerint idézett példából kitűnik, a szerzők a birtokos személyjelet bevezető -e előhangzót (kötőhangot) annak ellenére önálló szóelemként jelölik, hogy mind a régebbi, mind az új grammatikák a toldalékmorféma elemének tekintik (tehát: testvér - em) (vő. Bencédy Fábián Rácz-Velcsovné 1988: 93-95; Keszler szerk. 2000: 45^16). „Válassza ki a megadott lehetőségek közül, hogy melyik vonatkozik a feltüntetett szóalaktani elemzésre (beteg - ség — e — k)l ” — A szerzők a javítási kulcsban azt a megoldást fogadják el
