Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nevek és névhasználat
466 Török Tamás belül külön figyelmet érdemel a Bába-domb/alja, Berek/mege, Tompai/föle (összesen 21) szerkezetű nevek csoportja, melyek hasonlóságot mutatnak a névutót tartalmazó egyrészes helynevekkel (Kertekéalatt, Szőlők+megett, Tabán+ fölött). Itt azonban földrajzi köznévi jellegű névrész jelenlétéről van szó. Nem utolsósorban azért, mert a köz(e), táj(a) utótagok földrajzi köznévként definiálhatók, s velük analógiát mutat a többi utótag is. Érdemes ezeket is földrajzi köznévként kezelni, s a hely fajtáját jelölő funkció kategóriáján belül vizsgálni. Az előtagok pedig a hely pontos elhelyezkedését fejezik ki. Felvetődhet a kérdés, hogy az ilyen szerkezetű földrajzi nevek miért nem a „hely valaminek a része” csoportba kerültek (pl. Bába-domb alja, Hegy alja, Kert alja). Tájneveink azonban arról tanúskodnak, hogy a hasonló szerkezetek esetén a név által jelölt terület nem tartozik a névben szereplő földrajzi alakulathoz. Pl. az Alpokalja (’az Alpok keleti előtere a Nyugat- Dunántúlon’ [Juhász 1988: 59]) sem tartozik az Alpokhoz, ill. Tokaj-Hegyalja a Zemplénihegységhez (Tejtővidék a Zempléni-hegység és a Bodrog között’ [Juhász 1988: 79-80]). Mindkét névrész funkcionális-szemantikai besorolása problémás volt. Elgondolkodtam azon a lehetőségen, hogy az előtagokat a megnevező kategóriába soroljam, mivel funkciójuk annak a helynek a megnevezése lehet, amihez képest az utótag viszonyít. így tehát az utótagok is más kategóriába kerültek volna. Végül erőteljesebbnek éreztem az utótagok földrajzi köznévi jellegét. Az előtagokkal kapcsolatban nem vetettem el teljesen a megnevező funkciót, csakhogy épp azzal pontosítják a lokalizációt, s fejezik ki a hely pontos elhelyezkedését, hogy viszonyításként egy másik területet neveznek meg, mint az adott név denotátuma. A megnevező funkciójú névrészek (33) kategorizálásakor Hoffmann István két ide vonatkozó megállapításából indultam ki: 1. „Megnevező funkcióban mindig valódi helynév áll” (Hoffmann 1993: 47). A vizsgált névanyagban szinte azonos arányban töltik be bővítményrészek (10 esetben, pl. Bence/patak. Kornva/szög. Mank/hegy) és alaprészek (14 esetben, pl. Alsó/Lehen. Holt/Ipolv. Mahér/Aproszlás ) ezt a funkciót. 2. Nem meghatározó, hogy az adott névrész önálló névként azonosítható-e a nyelvtudat számára (Hoffmann 1993: 48). 9 kétrészes földrajzi név alaptagj ának vizsgálatakor döntöttem úgy, hogy annak ellenére, hogy önállóan nem szerepel helynévként, mégis megnevező funkciójú (pl. Alsó/félhold. Belső/félhold. Nagy/somosok, Öreg/elletések). Öt utótag esetében helynévalkotó szerepű névszójel is befolyásolta döntésemet. A hely valamely tulajdonságát 56 névrész fejezi ki. 26 a denotátum méretét (pl. Hosszú/ földek, Kis/fők. Mélv/árok). 4 az anyagát (Homo k/szőlök. Kövecses/tó. Mahér/homoka. Vas/ hidak), 2 a színét (Fehér/út. Sárga/part), 6 pedig a korát (pl. Öreg/elletések. Úi/hegv) jelöli. 9 funkcionális névrész a hely alakjára utal (pl. Kerek/domb. Malom/szög. Tövises/szeg). Fen - tebb az irtással kapcsolatban már szóltam arról, hogy a névrész funkciójának meghatározásakor fontos szerepet játszik bővítményrészi vagy alaprészi helyzete. Az alaprészek ugyan az esetek nagy részében fajtajelölők, kivételként azonban megemlíteném a szeg/szög utótagot, amely véleményem szerint elsősorban a hely tulajdonságát (alakját) fejezi ki. Ugyanez érvényes az anyagjelölő homoka utótagnál is. A tulajdonságot kifejező névrészek közül 6 a terület funkcióját, működését (pl. Apáti/kút. Kis/kút. Nagy-homoki/kúj) nevezi meg. Mivel a kutat a vizsgált területen ’vízlelő hely’jelentésben használják, a funkciót kifejező névrészek csoportjába soroltam. Többek között azért, mert vizsgálatom kiderítette, hogy jelölhet mesterséges alakulatot (betongyűrűvel kirakott fúrt kutat, pl. Apáti/kút [Szalka]), ill. forrást (Hecz/kúta [Szalka], Kútyika [Lontó]). Nem egyedi, csak az Ipoly mentén előforduló jelenséggel van dolgunk, hasonló eredményre jutott Vörös Ottó Vas megye vízrajzi közneveinek vizsgálatakor (Vörös 1999: 78). Három funkcionális névrész a terület egyéb tulajdonságát jelöli (Holt/Ipolv. Kopasz/erdő. Kopasz/part).