Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nevek és névhasználat
Tipológiai vizsgálatok Ipoly mente helyneveinek körében 467 A hely külső dolgokhoz való viszonyával 66 névrész kapcsolatos. A terület jellemző növényzetéről 66 (pl. Arvalánvhaias/domb. Kender/földek. Szőlő/hegy), állatvilágáról 8 (pl. Báránv/rét. Disznó/legelő, Farkas/lvukak). az ott lévő építményről pedig 5 (pl. Malom/oldal. Pince/sor) névrész ad információt. Birtoklásról, használatról 36 (pl. Állami/erdő. Bíró/földek, Ersek/tó). a terület eredetéről pedig 1 ( Kacs/árok1) névrész tájékoztat. Más helyhez való viszonyítás 99 névrész funkciója. Az objektum valaminek a része viszonyt 1 névrész tartalmaz (Vende/szög). A hely pontos elhelyezkedését 68 (pl. Halomi/ dűlő, Nagv-homoki/kút). irányát 6 (pl. Maiorostvára/dűlő. Sárra/járö), viszonyított helyzetét 24 (pl. Alsó/dűlők, Belső/félhold. Felső/Le - hen) névrész fejezi ki. Az egyik legérdekesebb kategória a többféleképpen elemezhető neveké volt. Összesen 11 olyan nevet vizsgáltam, ahol a bővítményrészek funkcióját bizonytalan információk miatt nem tudtam meghatározni. Lássunk néhány példát! Farkas/hegv - Nem jutottam olyan adat birtokába, amely megerősítené, hogy a Farkas családnak lettek volna a területen földjei. Természetesen ez nem dönt egyértelműen az állatvilág megjelölése mellett. Ha állatnévről lenne szó, megbízható adatok nélkül akkor sem tudnám biztosan kizárni az eseménynévi kategóriába való sorolást. Juli/tag - A kijelölt névrész egyértelműen személynév, de sem írásos, sem szóbeli adat nincs, ami megerősítené a birtoklás tényét vagy a Julivá] történt eseményt. Tót/mál - A kijelölt népnévi névrész esetében fennállhat a birtokosra, ill. egy eseményre való utalás. Török/lvuk — Adatközlőim információi szerint a török korszakból származó alagút bejáratát jelöli a név. Eszerint a kijelölt névrész tehát eredetre utal. Én kétkedve fogadom ezt a népetimológiás magyarázatot. A területen előfordul a Török családnév, de ha a török időkből származik is a név, nem zárhatjuk ki az eseményre való vonatkozást sem. A Banga/tó előtagjának funkcióját nem sikerült megállapítanom, ezért a kategorizálhatatlan nevek csoportjába soroltam. ÖSSZEFOGLALÁS Befejezésként szeretnék néhány szót ejteni a funkcionális-szemantikai és a lexikális-morfológiai elemzés, ill. az ebben használt kategóriák összefüggéseiről. Helyneveim lexikális-morfológiai vizsgálatánál a funkcionális-szemantikai hátteret vettem figyelembe. Hoffmann István véleményét, mi - szerint a funkció (a kifejezendő tartalom) teremti meg a kifejezés alaki eszközeit (Hoffmann 1993: 62), Ipoly menti kutatásom is alátámasztja. Elemzésemben megpróbáltam következetes lenni, tehát bizonyos lexikális-morfológiai kategóriáknak tartalmilag (a besorolt helyneveket illetően) egyezniük kellett néhány funkcionális-szemantikai kategóriával. Például ha a névrész funkciója a hely megnevezése, mivel „[mjegnevező funkcióban mindig valódi helynév áll” (Hoffmann 1993: 47), akkor a lexikális elemzésnél nem kerülhet máshova, mint a helynevek, ill. a helynévi származékok kategóriájába (Mánk/ hegy, Hosszú/Homok). A hely viszonya más helyhez funkció esetén is csak a viszonyított helyzetet kifejező névrészeknél (Alsó/dűlők. Belső/félhold) jöhet számításba más lexikális kategória, mint a helynévi származékoké. Elemzésem látszólag ellentmondásba kerül a Hoffmann-féle rendszerezéssel, melyből kiindultam. Hoffmann István azon lexikális elemeket veszi számba, amelyek szerepet játszanak a helynevek, ill. a funkcionális névrészek felépítésében (Hoffmann 1993: 57). Teszi ezt szójelentéstani szempontok alapján, s ahol lehet (ha jól értelmezem) a névrész közszói jelentéséből kiindulva (i.h.). Alkalmazva a fenti szemponto-3. Irtással keletkezett földekről van szó, neve onnan ered, hogy a fák törzsét, a bokrok szárát kikocsozták, kivágták. A területen ma is használják a kocsol igét ebben a jelentésben.
