Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nevek és névhasználat
Tipológiai vizsgálatok Ipoly mente helyneveinek körében 465 A hely sajátosságát kifejező nevek (20) attól függően, hogy milyen tulajdonságot jelölnek, csoportokra oszthatók. A terület méretére 3 (Hosszúak, Hosszúk, Rövidek), alakjára 1 (Nyergesek), egyéb tulajdonságára, elsősorban az anyagára 5 (Homokok, Tőkés, Hantosok, Kavicsos, Köves), fünkciójára pedig 11 (pl. Bánya, Delelő, Dögtemető, Kőzúzó) egyrészes helynév utal. A terület külső dologhoz való viszonyát 46 helynév jelöli. Ezen belül 5 a birtoklással, használattal (Állami, Bakák, Štátni, Proletárok, Proli), 27 a hely növényzetével (pl. Almás, Büros, Egeres, Galagonyás, Kökényes), 8 az állatvilágával (pl. Bagók, Békások, Verebes), 2 az ott lakó emberekkel (Fazekasok, Koldusasszony), 3 a hely eredetével, kialakulásával (Irtás, Irtványok, Pótlékok2) kapcsolatos. A más helyhez való viszonyt kifejező helynevek (14) közül 1 a hely viszonyított helyzetét (Al - sóak), 1 irányának megjelölését (Híd+felé), 12 pedig a hely pontos elhelyezkedését (pl. Gödriek, Kis-keszei+határnál, Tabán+fölött) fejezi ki. Az egyrészes helynevek közül 3 a többféleképpen elemezhető nevek csoportjába került: Ágota - Tanya a lontói határban. A megnevezett személy birtokviszonyára azonban nincs adatom, tehát elméletileg esemény is motiválhatta a névadást.. Bencék — Az átkutatott forrásanyagban, a terület történetére vonatkozó irodalomban sem találtam utalást arra, hogy a fenti név esetében a birtokviszony jelölése mellett dönthetnék. Egy Bence nevű emberrel kapcsolatos esemény is lehetett a névadás motivációja, de erre sincs adatom. Keletkezéstörténeti szempontból meg kell említenem a -k többesjelet. A helynévalkotásban betöltött szerepe a földrajzi köznévi utótag helyettesítése vagy az összefoglalás, ill. a megosztottság kifejezése (Hoffmann 1993: 83-4). Az előzmények ismeretében (KF2: Benczehegy, Bv: Bencze, Pesty: Bencze, PM: Bencze : Kolíska, KM: Kolíska, E: Bencék) kijelenthető, hogy a fenti helynévben az utótag helyettesítéséről van szó. A névformáns jelenléte ugyan a megnevező fünkciót erősíti, de a motiváció bizonytalan volta miatt a földrajzi nevet mégis a többféleképpen elemezhető kategóriában vizsgálom. Pokolfa : Pokófa - Szántóföld, melynek sarkában lévő topolyfára - adatközlőim szerint - felakasztotta magát valaki. Számomra ennek ellenére gyanús, hogy a hellyel kapcsolatos esemény lett volna a névadás motivációja, többek között azért, mert az FNESz. a pokol taggal kapcsolatban a szurokfőzést, ill. a hely talajának fekete színét említi (FNESz. 2: 359). KÉTRÉSZES NEVEK A kétrészes nevek esetében az alaprész és a bővítményrész funkcióját külön-külön vizsgáljuk. Ugyanaz a névrész lehet az egyik név utótagja, míg a másik névben előtagként szerepel. Természetesen funkciója a betöltött szereptől függően változik. Hoffmann szerint a kétrészes nevek meghatározó csoportjában a névrészfúnkciók a következőképpen oszlanak el: az előtag, más néven bővítményrész vagy meghatározó elem (ezek a terminus technicusok talán jobban utalnak a névrész funkciójára is) kifejezi az utótag által megjelölt helyfajta vagy megnevezett hely sajátosságát (Hoffmann 1993: 53). Az irtás előtagként utal(hat) a hely eredetére, kialakulására. Utótagként is magában hordozza az eredetre való utalást, de dominánsabb funkciója a hely fajtájának a megjelölése (erdőirtással keletkezett szántóföld vagy legelő). Ebből az okból kerültek a szőlő utótagú kétrészes helynevek is a fajtajelölő kategóriába. Az egyrészes nevekhez hasonlóan a szőlő (utótagként) művelési ágat, tehát a hely fajtáját jelöli. Bővítményrészi szerepben természetesen a növényzetre utal, s a megfelelő funkcionálisszemantikai csoportba került. Összesen 420 kétrészes nevet vizsgáltam. 171 névrész a hely fajtáját jelöli (pl. A Harn i/enJő, Búzás/völgv. JRD/telep. Juli/tag). Ezen 2. A tagosítás után gyakran maradtak fel kisebb, félreeső területrészek. Ezeket utólag kiegészítésként osztották ki (vő. FNESz. 2:368).
