Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nevek és névhasználat
464 Török Tamás kifejez (Hoffmann 1993: 43). A névrészek névelemekből állnak, amelyeket a névbe tartozó lexémák és a névalkotásban szerepet játszó toldalékmorfémák alkotnak (Hoffmann 1993: 44). A funkcionális-szemantikai elemzéskor tulajdonképpen azonosítjuk azokat a névadási motívumokat, amelyek a név keletkezésekor szerepet játszottak (Hoffmann 1993: 43). A névrészeket jelentésük, ill. funkciójuk alapján kategorizáljuk. Ipoly menti névanyagom kizárólag egy- és kétrészes nevekből áll. Összesen 566 élő földrajzi névvel foglalkoztam. Ezek rendszerezésekor jöttem rá, hogy Hoffmann István állítása, miszerint ,,[a]z egyrészes nevek elemzése jóval több nehézséget okoz, mint a kétrészeseké” (Hoffmann 1993: 54), mennyire igaz. A kezdeti nehézségek után úgy döntöttem, hogy külön végzem el az egy- és kétrészes nevek funkcionális-szemantikai elemzését. Ebben eltértem a kiindulásul szolgáló elemzéstől, de számomra megnyugtató megoldást (ha egyáltalán megoldottam a problémát) csak ez hozott. EGYRÉSZES NEVEK Megkönnyítené az egyrészes nevek kategorizálását, ha pusztán a funkciót vennénk figyelembe, vélekedik Hoffmann. Bonyolítja a helyzetet, ha kialakulásukat is át akarjuk tekinteni (Hoffmann 1993: 54). Véleményem szerint a keletkezéstörténeti mozzanatok számbavételét ne a funkcionális-szemantikai elemzéskor végezzük, bár ez némely esetben befolyásolhatja a kategorizálást. Fennáll ugyanis a veszély, hogy ugyanabba a hibába esünk, mint ami a korábbi rendszerezéseket jellemezte, vagyis hogy az elemzési szintek keverednek egymással. Hoffmann igyekszik elkülöníteni a leíró és a történeti megközelítést, hogy ne keveredjenek a két módszer eljárásai, fogalmai (Hoffmann 1993: 27). Kutatási eredményeim alapján megkockáztatom a kijelentést, hogy az egyrészes név funkcióját csak elenyésző esetben befolyásolja az, hogy milyen úton jött létre (erre később hozok fel példákat). Az egyrészes nevek elsődleges funkciója a megnevezés. Ez azokra az egyrészes nevekre is érvényes, amelyek keletkezéstörténeti szempontból kétrészes nevekből jöttek létre. Pl.: A Hosszú/dűlő funkcionális-szemantikai szerkezete: ’olyan szántóterület (2), amelyik hosszú (1)’. Ha ebből a kétrészes névből szerkezeti változás (ellipszis) útján egyrészes név {Hosszú) keletkezik, akkor az új név funkcionális szempontból megnevezi az adott területet. Igaz, teszi ezt úgy, hogy közben magában hordozza a terület tulajdonságára vonatkozó jelentést is, de ezt már csak másodlagosan. Célszerű ezért az egyrészes nevek esetében a megnevező funkció kategóriáját csoportokra bontani, s így a pusztán megnevező funkciójú nevektől elkülöníthetők az összetettebb jelentésszerkezetű nevek, amelyek tulajdonképpen megőrizték eredeti motivációjukat is. Nem új, a Hoffmannféle rendszerezéstől eltérő funkciók meghatározásáról van szó. Ugyanazok a kategóriák jelennek meg, mint a kétrészes neveknél, csak ezek már másodlagos funkciót jelölnek. Mertahogy azt már fentebb leírtam - az egyrészes nevek mindenekelőtt megnevezik az adott tereptárgyat. Ezek a „többletjelentések” természetesen a név keletkezésének idején fennálló állapotra vonatkoznak. A Sebes+víznél, Kerteké fölött, Szőlők+me - gett típusú neveket egyrészeseknek tekintem, mivel elvesztették a hely fajtájára utaló fötagot. Ezt a funkciót helyragok és névutók helyettesítik (vö. Hoffmann 1993: 79, 87-8). Összesen 146 egyrészes helynevet vizsgáltam. A pusztán megnevező funkciójú nevek (31 ) elhomályosult jelentésük vagy keletkezéstörténeti okok miatt kerültek ebbe a csoportba. Pl.: Bésztók, Boszos, Csáradok, Dóna, Duna, Dutkás, Felemás, Fisér, Ipoly. A fajtajelölő egyrészes nevek (32) szinte kizárólag földrajzi köznevek tulajdonnévvé válásával jöttek létre. PL: Berek, Csapás, Forrás, Gátak, Gödör, Halom, Lápa, Major, Pást, Pástok, Szőlők. A Szőlők szerintem nemcsak az ott lévő növényzetre utal, hanem elsősorban egyfajta művelési ágat jelent, ezért sorolom a hely fajtáját jelölők közé.
