Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nevek és névhasználat
TOROK TAMAS TIPOLÓGIAI VIZSGÁLATOK IPOLY MENTE HELYNEVEINEK KÖRÉBEN Előadásommal a 2004/2005-ben összegyűjtött Ipoly menti népi nevek funkcionális szempontú rendszerezésébe szeretnék bepillantást nyújtani. Az élőnyelvi anyag feltárása része volt annak a kutatómunkának, mellyel doktori dolgozatomhoz gyűjtöttem adatokat. Munkámban kizárólag a külterületi helynevekkel foglalkozom. Ennek pusztán mennyiségi okai vannak: az egyetlen város, Ipolyság kivételével a falvakból nem gyűlt össze sem olyan mennyiségű, sem olyan minőségű belterületi helynévanyag, hogy jelenleg érdemes lett volna ezekre is kiterjeszteni a vizsgálatot. Kutatási területemet az Ipoly folyásának alsó szakaszára, Ipolyságtól a folyó torkolatáig 13 településre szűkítettem. Falvaim a történeti Hont vármegye, a mai Szlovákia Lévai (9) és Érsekújvárt (4) járásának területén találhatók. Az itt élő magyar lakosság a palóc nyelvjárás Ipoly menti nyelvjárástípusát beszéli, s a legutóbbi népszámlálási adatok (2001) alapján közel 80%-ot tesz ki1. Az összegyűjtött helynevek szerkezeti vizsgálatakor Hoffmann István funkcionális-szemantikai kategorizálásából indultam ki. Ezt a rendszert próbáltam felhasználni egy nyelvileg, nyelvjárásiig összefüggő terület földrajzi neveinek osztályozásához. Az adott névanyag indokolta, hogy bizonyos esetekben elteljek a Hoffmann-féle rendszerezéstől. Nem új funkcionális-szemantikai kategóriák létrehozásáról van szó, inkább az egyes névrészfunkciók meghatározásának eltérő voltáról. Hoffmann István nagyhatású munkája (.Helynevek nyelvi elemzése) új irányba terelte a földrajzi nevek tipológiai, alaktani és történeti vizsgálatát. Célja egy olyan egységes leírási keret megteremtése volt, amely megfelel a korszerű névrendszertani elemzés követelményeinek (Hoffmann 1993: 4-5). Lőrincze, Benkő, Kázmér és Inczefi rendszerezésének összevetésekor Hoffmann István megállapítja, hogy az eddigi tipológiák nem épülnek egységes elméleti keretbe, az elemzési szintek keverednek egymással (Hoffmann 1993: 3, 11-14). Hoffmann rendszerében elkülönül a leíró és a történeti megközelítés, így nem keverednek a két módszer eljárásai, fogalmai. Leíró elemzésében a helynevek szerkezetét mutatja be. Három szempontból vizsgálja őket: 1. funkcionális-szemantikai, 2. lexikális-morfológiai, 3. szintaktikai. Névtörténeti (keletkezéstörténeti) elemzésében a névadási normák alakulását követi nyomon. FUNKCIONÁLIS SZEMANTIKAI ELEMZÉS A helynevek funkcionális szempontú vizsgálatának igénye nem a mai névtudomány vívmánya. Kristó Gyula már 30 évvel ezelőtt kihangsúlyozta fontosságát azon rendszerezésekkel szemben, amelyek a földrajzi név felépítését tették az osztályozás alapjává (Kristó 1983: 401-2). Hoffmann névszerkezeti elemzésének alapfogalma a névrész, azaz a helynév hangsorának minden olyan egysége, amely a denotátummal kapcsolatban valamilyen szemantikai jegyet 1. www.statistics.sk
