Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nevek és névhasználat
BAUKO JANOS KÖSZÖNÉSEK ES MEGSZÓLÍTÁSOK MAGYAR-SZLOVÁK BILINGVIS KÖRNYEZETBEN BEVEZETÉS A társadalmi életben a verbális kapcsolat létrejöttét és fennmaradását szolgálják a különféle köszönés- és megszólításformák. E tiszteletadási és udvariassági formák vizsgálata a szociolingvisztikai kutatások tárgykörébe tartozik. A nyelvi udvariassági formák használatát nagyrészt a társadalmi szokásrend szabja meg. Ezek a kapcsolatra utaló fatikus nyelvi elemek az idők során változnak, mint maga a nyelv. Gondoljunk csak az elvtárs tiszteletadási forma vagy a mozgalmi köszönések visszaszomlására a rendszerváltás után. Az egyszerű formaságnak tűnő köszönés és megszólítás nagyon is tartalmas: embertársunkat tiszteljük meg vele, a viselkedéskultúránk részét képezik. „Ez a rövid (de mindennapos) jelenet csak egy a számos olyan helyzet közül, amelyben az egymással találkozó emberek zavarban vannak: hogyan köszönjenek, vagy hogyan szólítsák a másikat? Jóllehet egyszerűsödtek az üdvözlési formák az elmúlt évtizedekben, használatuk mégsem lett egyértelmű, és nem alakultak ki általános érvényű udvarias köszönés- és megszólításformák” (Bíró - Tolcsvai 1985: 13). Gyakran a kommunikációs helyzetben a beszélő nem tudja eldönteni, hogyan köszönjön vagy szólítsa meg a dekódolót, s mire valamelyik formára rászánná magát, az udvariassági forma alkalmazásának lehetősége már elszállt (vö. Ladó 1958; Kiss J. 1993; Sándor 2000; Tolcsvai 1985), pedig a kapcsolatra utaló (fatikus) nyelvi elemek a hallgatás megelőzésére és a tartalmi kommunikáció előkészítésére szolgálnak. A Nyelvi illem — nagyszüleink kiskorában c. tanulmánykötetben Erdély Judit idéz egy adatközlőt, aki szerint a XX. század 40-es éveiben még „mindenki mindenkinek köszönt. Ha valaki netán elfelejtette, nemigen állták meg szó nélkül: No, fiam, apád, úgy látszik, ökröt nevelt gyermek helyett!" (Erdély 2001: 63). Az ifjúság körében alkalmazott köszönés- és megszólításformák terjedőben vannak a felnőtteknél is. Gyakran átveszik a fiataloktól a „divatos” nyelvi kifejezéseket. „Az általános iskolások közvetítik az új köszönésformákat, a jövő nyelvhasználata szempontjából fontos a jelenlegi köszönési gyakorlatuk és a spontánfamiliáris, az előírásos-hivatalos köszönésformák az ő nyelvhasználatukban különülnek el legvilágosabban” (Kiss J. 1993: 209). A köszönés- és megszólításformák legváltozatosabb formáit a hasonló korosztályú egyénekkel (testvérek, barátok és iskolatársak) való verbális érintésük során használják a diákok (vö. Balázs - Grétsy 2001; Bíró 1996; Domonkosi 2002; Dömötör 2005; Kiss J. 2003; Kiss R. 1992; Tóth 1983). KÖSZÖNÉS- ÉS MEGSZÓLÍTÁSFORMÁK A SZLOVÁKIAI FIATALOK KÖRÉBEN Tanulmányunkban a magyar-szlovák kétnyelvű környezetben élő fiatalok által használatos köszönés- és megszólításformákat vizsgáljuk. A nyelvi adatok gyűjtése kérdőíves módszerrel
