Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nevek és névhasználat
412 Bauko János 1. táblázat A hivatalos és nem hivatalos személynevek közötti eltérések Hivatalos személynevek Nem hivatalos személynevek formális színtér informális színtér társadalmilag kodifikáltak társadalmilag nem kodifikáltak tágabb társadalmi úzus szükebb társadalmi úzus írott nyelv élőnyelv állandóbb (statikusabb) névkészlet változó (dinamikus) névkészlet zártabb névrendszer nyitott névrendszer A hivatalos és nem hivatalos nevek között nincs éles határ. A tér és idő dimenziójától függően a hivatalos nevek nem hivatalossá válhatnak és fordítva. Már említettük, hogy a család- és keresztnevek ragadványnévi funkciót is betölthetnek, sok régi becenév családnévként él tovább, illetve anyakönyvezhető keresztnévvé válik, „az írásbeli használatú ragadványnevek már-már hivatalosnak számítanak” (J. Soltész 1979: 56). Egy névviselő, egyetlen személy hivatalos és nem hivatalos neve szemiológiai szempontból felfogható metonimikus poliszémiának, s onomasziológiai szempontból polionímiának, variáns megnevezésnek, a szinonímiához hasonló viszonynak (1. Blanár 1996: 203). J. Soltész Katalin a többnevűséget tulajdonnévi szinonímiának tartja: „Valódi szinonimák csak azok a különböző alakú tulajdonnevek, amelyek ugyanazt az egyedet jelölik, azonos a denotátumuk [...]” (J. Soltész 1979: 39). A tulajdonnévi szinonímia típusai között említi a hivatalos és népi vagy szóbeli névmegfelelést. Az egyén hivatalosan anyakönyvezett neve és ragadványneve tulajdonnévi szinonimapámak tekinthető. A hivatalos névrendszert inkább az állandóság jellemzi, a nem hivatalos névrendszert pedig a nagyfokú variabilitás. A statikus névfajták döntően a születéskor rendelődnek hozzá viselőjükhöz, a dinamikus névfajták viszont bármikor hozzákapcsolódhatnak az elnevezetthez (Hoffmann 2008: 17). A hivatalos személynevek zártabb rendszert alkotnak. A család - nevek öröklődnek, a keresztnevek kiválasztása a már meglévő névtárból történik, tehát a névadást erős társadalmi feltételek határozzák meg. Az egyén ugyan manapság kérvényezheti hivatalos nevének megváltoztatását, de kevésbé él a lehetőséggel. A becenevek rendszere nyitottabb, de itt a megkötés az, hogy a becenévnek a keresztnévből kell származnia. Igaz, a becézés lehetőségei határtalanok. A legnyitottabb rendszert a ragadványnevek alkotják: bármilyen nyelvi jel vagy értelmetlen hangsor ragadványnévvé válhat, a névadó szabadon válogathat a nyelv szókészletéből és fiktív hangsorokat is kitalálhat az egyén azonosítására. Hajdú Mihály hasonlóképpen vélekedik: „minden nyelvi jel tulajdonnévvé válhat, amit alkotója vagy használója annak tekint” (Hajdú 2003: 58). A ragadványnévadásban nyilvánul meg elsősorban az ember ősi névadó ösztöne, névteremtő vitalitása. „A nyelv természetes névteremtő működését ma már szinte csak a ragadványneveken figyelhetjük meg” (J. Soltész 1979: 56). Produktív, dinamikus névalkotási módról van szó: ragadványnevek különféle közösségekben keletkezhetnek a világ bármely részén. „A ragadványnév a mai személynevek között a legélőbb, legelevenebb névfajta abban az értelemben, hogy életfolyamatában társadalmi és nyelvi kötöttségek sokkal kevésbé érvényesülnek, mint például a család- vagy keresztnevekében” (B. Gergely 1977: 65). A névadó kreativitására, fantáziájára van bízva, hogy milyen nevet ragaszt rá majdani viselőjére. Egy közösségen belül azonban az új ragadványnév kiválasztását nagymértékben befolyásolja a meglévő ragadványnév-állomány. Ritkábban adnak egy új elnevezettnek a községben már meglévő ragadványnevet (az öröklődő
