Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nevek és névhasználat
A szlovákiai magyarok személynévhasználata 411 szólhatunk” (Szabó István 1954: 10). Kiss Jenő a Társadalom és nyelvhasználat c. könyvében a következőket írja: „A kételemű névadás (családnév + keresztnév) kialakulása a világi és egyházi névadás sajátos egységbe olvadását jelentette, hiszen a családnevek többnyire a spontán névadásból létrejött ragadványnévből, a keresztnevek pedig egyházi eredetű személynevekből jöttek létre. A megkülönböztető második névelem, az eredeti ragadványnév, amely jelzőként járult a keresztnévhez - s ezért megelőzte azt -, természetesen csak később vált igazi családnévvé. A családnév használata Magyarországon II. József 1787-es rendeletének életbe lépése óta kötelező” (Kiss 1995: 279). Kálmán Béla felfigyel arra, hogy a család- és ragadványnevek hasonló névadási indítékok alapján keletkeznek: „a ragadványnevek - hasonlóan a vezetéknevekhez, hiszen ezek is ragadványnevek voltak eredetileg - gyakran utalnak az apa vagy anya nevére, az illető származására, nemzetiségére, testi vagy lelki tulajdonságára, foglalkozására, viseletére stb.” (Kálmán 1962: 139). Benkő Loránd a családnevek egy részét ragadványnévből eredezteti: „ [...ja ragadványnevek, noha kezdetben csak az egyén másodlagos jelölői voltak, a családnevekkel mégis szoros és erős kapcsolatban vannak s a magyar családnevek egy részének: a világi névadáson alapuló családneveknek közvetlen előzményeiül tekinthetők” (Benkő 1949a: 12). A szerző A régi magyar személynévadás (1949) c. munkájában a világi névadáson alapuló ragadványneveken belül három altípust különböztet meg: a) a külső vagy belső tulajdonságra, b) nemzetiségre, c) tisztségre, foglalkozásra utaló nevek csoportját. Az egyén tipikus külső vagy belső tulajdonsága a közösségben ragadványnévként funkcionálhatott, s idővel családnévvé válhatott és öröklődött: pl. Apró, Bajusz, Barna, Csonka, Erős, Görbe, Gyenge, Hajas, Hosszú, Kopasz, Kövér, Sánta, Szép, Vörös; Bús, Csendes, Eszes, Jámbor, Jó, Vígh. A foglalkozásra utaló családnevek előzményei is ragadványnévként élhettek: pl. Acs, Asztalos, Csikós, Csizmadia, Fazekas, Halász, Hegedűs, Juhász, Katona, Kerekes, Kertész, Kovács, Méhes, Molnár, Pásztor, Szakács, Takács, Varga. Továbbá ragadványnevekből származ(hat)nak a népnevekre (Cseh, Lengyel, Magyar, Németh, Polák, Tóth), társadalmi és vagyoni helyzetre (Árva, Gazdag, Jobbágy, Nemes, Pénzes, Polgár), tisztségre (Bíró, Dékán, Mester, Vajda) utaló családnevek. Az antroponimák rendszerén belül a névhasználati színtértől függően két nagyobb részrendszert különíthetünk el: a hivatalos és nem hivatalos (népi) nevek csoportját. A hivatalos nevek közé tartoznak a család- és keresztnevek, a nem hivatalos szférába pedig a bece- és ragadványnevek. A hivatalos személynevek használata elsősorban a formális színtérhez kötődik: az egyén nevét bejegyzik az anyakönyvbe, egyéb hivatalos dokumentumokba stb. A nem hivatalos nevek főképpen az informális beszédhelyzetekben használatosak: családi, baráti körben stb. A hivatalos nevek társadalmilag kodifikáltak, használatukra törvények vonatkoznak, általában nagyobb közösségben ismertek, elsősorban az írott nyelvben jelennek meg, állandóbbak; a nem hivatalos nevek kisebb közösségekben használatosak, az élőnyelvre jellemzőek, változékonyabbak. A szükebb társadalmi úzus lehetővé teszi az élőnyelvben használatos nevek gazdag variabilitását. A kommunikációs aktusban gyakran fontosabb szerepet tölt be a nem hivatalos név, mint a hivatalos név. Egy egyénnek a hivatalosan anyakönyvezett nevén túl több eltérő bece-, illetve ragadványneve lehet. E nevek használata különböző csoportokhoz, közösségekhez kötődhet (vö. Krško 2003). Vannak olyan kutatók, akik a hivatalos és népi nevek között átmeneti csoportot különböztetnek meg (Krištof 1969: 29). Az ún. félhivatalos nevekhez sorolják azokat a névkapcsolatokat, melyekben az egyik (néha több) névelem hivatalos, a másik népi: pl. ragadványnév + keresztnév, ragadványnév + családnév, ragadványnév + családnév + keresztnév. A hivatalos és nem hivatalos személynevek közti eltérések a következő táblázatban foglalhatók össze:
