Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)

Tanulmányok - Nevek és névhasználat

410 Bauko János Están, Estó, Estók, Iccsi, Ista, Isti, Istike, Istó, Istók, Istu, Istuka, Pesta, Pestu, Pestuka, Pestus, Pestuska, Petya, Petykó, Pista, Pisti, Pistike, Pisták, Pistu, Pistuka, Pityesz, Pityi, Pitykó, Pityu, Pityud, Pityuka, Pityus, Putyi, Putyus, Stefan, Stefi, Stefiké, Stefkó stb. Egyes kutatók a bece- és ragadványnevek között átmeneti réteget különböztetnek meg. Miloslava Knappová szerint a bece- és ragad­ványnevek határán álló nevek kétféleképpen interpretálhatók, mindkét személynévfajtába besorolhatók. Két alapvető típusról ír: 1. A keresztnév átalakul, deformálódik, s a végső forma gyakran azonos a közszavakkal vagy más tulajdonnevekkel: pl. Klára > Králik ’nyúl’, Filip > Fikus ’fikusz’, Andrea > And - romeda. 2. Játékos rímelés eredményeként jön létre a név: pl. Viktor > Doktor, Hanna > Panna ’szűz’, Nikola > Pikola (Knappová 2000: 214-215). Hajdú Mihály a keresztnevekből származó csúfoló jellegű nevek többségét a becenevek között tárgyalja, de azokat, ame­lyeknél az alapnév nehezen következtethető ki, a ragadványnevekhez sorolja: Gabriella > Gabi > Biga, Emese > Memő, Tímea > Time > Die Zeit, Eszter > Öszterreicher, Anasztázia > Kanaszta, Mónika > Monokli, Szandra > Szalamandra (Hajdú 1994: 46). Az Általános és magyar névtan c. monográfiájában a becene­vek tárgyalásakor többször megemlíti, hogy a névadást nemcsak a keresztnév indukálhatja, hanem a köznévnek is szerepe lehet a névala­kulásban: pl. Banda < András, Cica < Ica, Kaja < Klára (még az ’élelem’ jelentésű argóbeli közszó megjelenése előtt létezett becenévként), Pityóka (’burgonya’ jelentése is lehet) < Pityu, Szilva < Szilveszter stb. Leginkább a becenév­ként használt közszavak és tulajdonnevek típusba tartozó példái foghatók fel ragadvány­neveknek (1. Hajdú 2003: 718-721). A bece- és ragadványnevek alaki tekintetben sok esetben hasonlóságot mutatnak, gyakoriak az azonos névalkotási módok. A becenév gyakran tölthet be ragadványnévi funkciót. Sok esetben nehe­zen döntető el, hogy bece- vagy ragadványnév - ről van-e szó. Ennek megállapítása előfeltétele­zi a névkompetenciát, vagyis ismernünk kell a névviselő család- és keresztnevét s a ragad­ványnévadás eredeti indítékát. Például az Otí­lia név alakja első ránézésre női keresztnévre utal, de férfi ragadványneve is lehet. Egy gim­nazista padtársamat hívtuk így az osztályban, mivel göndör haja nagyon hasonlított egy lányéra, akit Otíliának hívtak. A ragadványnév tehát másra való hasonlóság (külső tulajdonság) alapján keletkezett. Később a név rövidített vál­tozata (Oti) volt használatban, s máig így azo­nosítják a régi osztálytársak Attilát (egyébként az Oti név saját beceneve is lehetne). A ragadványnevek keletkezésének alapja gyakran az egyén család-, kereszt- és beceneve. Az egyes generációk között különbségek mutatkoznak e tekintetben. A felnőttek körében az egyén ragadványnévként viselheti valame - lyik ősének, szülőjének, hozzátartozójának, rokonának család-, kereszt-, illetve becenevét. Kalotaszegen, Göcsej és Hetés területén a csa­ládtagok nevére utaló ragadványnevek csoport­ja a legnépesebb (1. B. Gergely 1977: 87-90; Ördög 1973: 158-171). A diákragadványnevek keletkezésében jelentősebb szerepet játszik a hivatalos név valamely elemének játékos elfer­dítése, vagy különböző asszociációk következ­tében közszóvá alakítása. Náluk ritkább a fel­nőtteknél említett névadási motívum. A család- és ragadványnevek közötti össze­­fügésekről sok kutató írt már. A családnévhez hasonlóan a családi ragadványnevek is örök­lődnek. „A családnevek alakilag is megszilár­dult rendszere hat a nyelvi megformálásban semmitől sem korlátozott, szabadon alakuló névformákra” (B. Gergely 1981: 82-83). Egyesek a ragadványnevet a családnév prototí­pusának tartják. Ezzel kapcsolatban Szabó Istvánt idézhetnénk: „Családneveink először valójában úgynevezett ragadvány-nevek vol­tak: a közösségben megkülönböztetésül vagy jellemzésül valami jelző ragadt kinek-kinek a személyéhez, mintegy kiegészítve a kereszte­lésben elnyert egyéni nevet. Ha a jelző állandó­sult, és a hozzátartozókhoz is hozzátapadt, immár nem ragadvány-, hanem családnévről

Next

/
Oldalképek
Tartalom