Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvi jogok, nyelvpolitika
40 Misad Katalin lóknak el kellett fogadniuk a kisebbségi nyelven íródott beadványokat is, s a kisebbségi közösségekhez tartozó ügyfelekkel való érintkezés során kötelesek voltak az azok által választott nyelven kommunikálni (Gyönyör 1994: 113). A kisebbségi nyelvhasználatban 1939-ben, az ún. szlovák állam kikiáltása után következett be újabb változás. Az 1939. július 21-én elfogadott alkotmány 95. szakasza szerint a nemzetiségi csoportok csak abban az esetben gyakorolhatták nyelvhasználati jogaikat, ha a szlovák kisebbség hasonló jogokat élvezett az illető nemzetiségi csoport anyaországában (Gyönyör 1994: 216). A II. világháborút követő időszakban, 1945 és 1948 között a csehszlovákiai magyarság semmiféle nyelvi jogokkal nem rendelkezett, a nyilvános helyeken magyarul megszólalókat gyakran tettleg bántalmazták (vö. Gyönyör 1990: 33; Lanstyák 1991: 17). A teljes jogfosztottság évei után a kormány 1952. július 17-én elfogadott határozatában - az 1948. évi Május 9-i Alkotmányra hivatkozva - elrendelte, hogy a magyarlakta járásokban és községekben az állami szervek és közintézmények nevét magyar nyelven is fel kell tüntetni, s hogy a nemzetiségileg vegyes községekben működő nemzeti bizottságok számára magyar nyelven is el kell készíteni az államigazgatási szervek irányelveit. A határozat arról is intézkedett, hogy a dél-szlovákiai nemzeti bizottságok adjanak ki magyar nyelvű határozatokat, végzéseket és igazolásokat. A kisebbségi nyelvhasználatot az 1968-as 144. számú alkotmánytörvény 3. cikkelye szabályozta újra. A törvény diszkriminatív jellegét bizonyitja, hogy a kisebbségek nyelvének a hivatalos érintkezésben való használatát csak az illető nemzetiség által lakott területeken engedélyezte (Gyönyör 1994: 272). Szlovákiában az 1989-es fordulat után sem ismerték el a nemzeti kisebbségek nyelvének a szlovák nyelvvel való egyenrangúságát. A Szlovák Nemzeti Tanács 1990. október 25-én jóváhagyott nyelvtörvénye kimondja, hogy az állam- és közigazgatási szervek tevékenységük során kötelesek a szlovák nyelvet használni. A hivatalos iratok szlovák nyelvűek, s törvény védi a hivatalos nyelv, a szlovák tisztaságát. Azokban a városokban és falvakban, amelyekben a nemzeti kisebbség aránya eléri a település lakosságának 20 %-át, a törvény engedélyezi a kisebbségi nyelvnek a hivatalos érintkezésben való szóbeli használatát. Az államigazgatási alkalmazottak és az önkormányzati dolgozók ugyanakkor nem kötelesek elsajátítani, illetve használni az adott kisebbség nyelvét, továbbá a törvény a hivatal hatáskörébe utalja, hogy mérlegelje a kisebbségi nyelv használatának lehetőségét, célszerűségét és módját (lásd bővebben Gyönyör 1993; vö. Szabómihály 2002: 23). Az 1990-es nyelvtörvény következménye, hogy a magyar hivatali nyelvhasználat szinte csak a szóbeliségre korlátozódik, a csekély számú magyar nyelven íródott hivatalos dokumentum pedig általában nem önálló fogalmazvány, hanem szlovák eredetiből készült fordítás. Alig öt évvel az 1990. évi nyelvtörvény elfogadása után, 1995. október 15-én a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa jóváhagyta a 270. számú ún. államnyelvtörvényt, amely 1996. január 1-jén lépett hatályba. Az új törvény lényegében az 1990-es nyelvtörvénynek a hivatalos nyelv használatát előíró rendelkezéseit terjesztette ki a hivatalos kapcsolattartáson túl az oktatásügyre, a tömegtájékoztatásra, a közművelődésre, a rendvédelmi szervezetekre, a hadseregre, a tűzoltóságra, a bírósági eljárásra, a gazdasági életre, valamint az egészségügyre. A törvény értelmében a Szlovák Köz - társaság területén a szlovák nyelv előnyt élvez bármely más nyelvvel szemben, ez mindennemű hivatalos érintkezés nyelve (vö. Szabómihály 2002: 25-26). A rendelkezés 3. §-ának 1. pontja szerint az államnyelv szóban és írásban való ismeretének bizonyítása a közszolgálati szerveknél (állami szervek és szervezetek, területi önkormányzatok, közszolgálati intézmények) feltétele a munkaviszonyba való felvételnek. Ugyanezen paragrafus 3. pontja kimondja, hogy az állam- és közigazgatási szervek tanácskozásai államnyelven folynak, hogy
