Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvi jogok, nyelvpolitika
A magyar mint kisebbségi nyelv... 41 államnyelven íródik az összes hivatalos dokumentum, ezen a nyelven kell vezetni a községi krónikákat (a nem hivatalos, nemzetiségi nyelven vezetett krónika csak az államnyelven íródott hivatalos változat fordítása lehet), illetve államnyelven kell megfogalmazni a nyilvánosság számára készülő tájékoztatásokat is. A törvény 4. pontja arról rendelkezik, hogy a közigazgatási szervek és az általuk létrehozott szervezetek minden egyes információs rendszerben, valamint az egymással folytatott kommunikáció során is az államnyelvet kötelesek használni. Az 5. pont alapján a közigazgatási szerveknek címzett beadványokat az állampolgárok az állam nyelvén kötelesek benyújtani. A közfeliratokon, tájékoztató táblákon és reklámfelületeken idegen-tehát pl. kisebbségi nyelvű - szöveg csak a szlovák szöveg fordításaként s csak az után jelenhet meg. Az államnyelvtörvény elfogadásakor a szlovák kormány és parlament ígéretet tett arra, hogy rövid időn belül törvényt hoz a kisebbségek nyelvhasználati jogairól is, erre azonban csak 1999-ben került sor. A 184. számú törvény azonban a kisebbségi nyelvhasználat jogait csupán a hivatali érintkezésre szűkíti le, s a kisebbségi nyelvnek bizonyos hivatalokban való használatát csak az olyan településeken teszi lehetővé, amelyeken az utolsó népszámlálási adatok szerint az adott kisebbségnek az összlakossághoz viszonyított számaránya eléri a 20 %-ot. Ezeken a településeken az önkormányzathoz és a településen működő államigazgatási szervekhez címzett írásos beadványokat a magánszemélyek az adott kisebbség nyelvén is beterjeszthetik, s ezekre a hivatal kisebbségi nyelvű választ küld. A helyi önkormányzat ülései - ha azzal minden jelenlévő egyetért - kisebbségi nyelven is folyhatnak, s szlovák nyelvű tanácskozás esetén a kisebbséghez tartozó képviselő anyanyelvén is felszólalhat, ám az esetleges tolmácsolás költségeit az önkormányzat köteles fedezni. A hivatal munkavégzése során az államnyelvet használja, de meg kell teremtenie a kisebbségi nyelv használatának lehetőségét, dolgozója azonban nem köteles a helyi kisebbség(ek) nyelvét beszélni (Szabómihály 2002: 27). A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartáját a szlovák parlament csak 2001-ben, 2002. január 1-jei hatállyal fogadta el. A ratifikációs okmány letétbe helyezésekor kiadott nyilatkozat alapján azonban egyértelművé vált, hogy a szlovák kormány számára a cél egy olyan változat elfogadása volt, amely az érvényben lévő 1999. évi kisebbségi nyelvhasználati törvény szabályozásain alapul. Eszerint a nyilvános színtereken (elsősorban a hivatalokban) minden állampolgár az „integráló funkciójú” szlovák nyelvet használja. A kisebbséghez tartozó magánszemélyek bizonyos törvényes keretek között anyanyelvűket is használhatják, de ennek gyakorlása nem sértheti az államnyelv használatát (Szabómihály 2002: 27). A MAGYAR MINT KISEBBSÉGI NYELV HASZNÁLATA A HIVATALOS ÉRINTKEZÉSBEN DUNASZERDAHELYEN A továbbiakban egy szlovákiai, többségében magyar jellegű település, Dunaszerdahely nyelvhasználatát vizsgáljuk a hivatalos érintkezés szempontjából. A dolgozat egy korábbi, 1998-ban folytatott kutatásra épül, amikor a hivatalos ügyintézés nyelvi gyakorlatát még az 1990. évi nyelvtörvény, illetve az 1995. évi államnyelvtörvény szabályozta. Jelen vizsgálat célja az, hogy felmérje, hogyan, miben s milyen mértékben változott a hivatalos ügyintézés nyelve az 1999. évi kisebbségi nyelvhasználati törvény, illetve A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartájának hatályba lépése óta. A kutatás kiindulópontjául a dunaszerdahelyi önkormányzati hivatal külső és belső feliratainak áttekintése, néhány önkormányzati dolgozóval készített interjú, illetve a hivatalban begyűjtött írott dokumentumok szolgáltak.
