Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvi jogok, nyelvpolitika
MISAD KATALIN A MAGYAR MINT KISEBBSÉGI NYELV HASZNÁLATÁNAK GYAKORLATA A HIVATALOS ÉRINTKEZÉSBEN A többnyelvű társadalmakban a nyelvek nemcsak globálisan hatnak egymásra, hanem az ún. standardtól eltérő változataikon keresztül is interferálnak a másik nyelv változataival. Természetes azonban, hogy azokban az országokban, amelyekben az államnyelv mellett jelen van egy vagy több nemzeti kisebbségi nyelv is, ez utóbbi(ak) jobban ki van(nak) téve a domináns nyelv hatásának, mint fordítva (Máté 1988: 680). Az újabb nyelvészeti vizsgálódások gyakori témája - a szlovákiai magyar nyelvészeti kutatásokat is beleértve - a kétnyelvű nyelvváltozatok leírása és összevetése. Szlovákiában korábban Jakab István és Mayer Judit nyelvművelők foglalkoztak a szlovákiai magyar beszélők nyelvhasználatával. Cikkeikben elsősorban a normától, a magyarországi standardtól való eltérésekre s a nyelvhelyesség szabályai elleni „vétségekre” mutatnak rá (lásd Jakab 1976, 1987; Mayer 1990). A magyarországi nyelvészek közül elsőként Deme László utalt egyik munkájában a szlovákiai magyar rétegnyelvek fejletlenségére (1970: 101). Egyikük sem foglalkozott azonban átfogóbban, rendszerezettebben a szlovákiai magyar beszélők kétnyelvűségi helyzetéből adódó nyelvi jelenségekkel, illetve egyikük sem vizsgálta a kisebbségi közösségek írásbeli nyelvhasználatát. A MAGYAR NYELV JOGI STÁTUSA A MAI SZLOVÁKIA TERÜLETÉN A kisebbségi nyelv érvényesítése a szlovákiai hivatali-közigazgatási érintkezésben elsősorban jogi kérdés. A nyelvhasználati jog azoknak a szabályoknak az összességét jelenti, amelyek nyelvi szempontból szabályozzák a lakosságnak a közhatalomhoz való viszonyát (Gyönyör 1994: 84). A csehszlovák jogrendben először az 1918. december 10-i 64. sz. törvény 3. §-a rendelkezett úgy, hogy Szlovákiában szlovák nyelven kell intézni a hivatalos ügyeket, s hogy az egyéb nyelvek használatát külön rendelet szabályozza majd. Mivel azonban belátható időn belül nem jelent meg új jogszabály a nyelvhasználattal kapcsolatban, a rendelkezést a többség úgy értelmezte, hogy a magyar nyelvet Szlovákia területén ugyanazon jogok illetik meg, mint Magyarországon az 1868: XLIV. te. szerint értelmezett nemzetiségi nyelveket (Gyönyör 1994: 91). A hivatali nyelvhasználatot szabályozó rendelkezések a szóban forgó időszakban fölöttébb kedvezőek voltak: a községek közgyűlései maguk választották meg az ügyvitel nyelvét, a községi tisztségviselőknek a lakossággal való érintkezésben az ügyfél választotta nyelven kellett kommunikálniuk, s a községek saját törvényhatóságukhoz és annak közegeihez, valamint a kormányhoz intézett beadványaikban saját ügykezelési nyelvüket is használhatták (Gyönyör 1994: 93). Ez az állapot azonban nem tartott sokáig, az 1920. február 29-i 122. számú nyelvtörvény 1. §-a ugyanis egyértelműen kimondta, hogy „A csehszlovák nyelv [sic!] a köztársaság állam- és hivatalos nyelve”, más nyelvek használatának lehetőségéről a törvény 5. és 6. §-a rendelkezett. Eszerint a bíróságoknak és a közhivata
