Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
394 Vančoné Kremmer Ildikó a magyar anyanyelvű édesanya következetesen magyarul beszélt a gyermekekkel. A kettejük közötti társalgásban is ezt igyekeztek megvalósítani, a férjhez a magyar anyanyelvű feleség csak akkor szólt szlovákul, ha úgy érezte, hogy a téma bonyolultsága miatt a magyar nyelv használata a megértés rovására menne. A férj a magyar nyelvet aktívan ritkán használja, nyelvtudása nagyrészt passzív. Magyar nyelvhasználatában egyébként két réteg különíthető el: az egyik a gyermekkorban az utcán elsajátított, erősen nyelvjárásias, a másik, amelyre a házassága során tett szert, egy, a regionális köznyelv felé közelítő nyelvváltozat. A többi családtag és rokon, valamint barátaik is a saját anyanyelvűket használták a gyermekekkel való kommunikáció során. A testvérek egymás között magyarul beszéltek. A tágabb nyelvi környezetéről tudni kell, hogy a család egy, a 2001-es népszámlálás adatai szerint 73%-ban magyar lakosságú kisvárosban élt, ahol a gyermekek családi környezetükön kívül is nagyobb mértékben voltak kitéve a magyar nyelv hatásának, mint a szlovákénak. Érdemes megjegyezni, hogy az anya megfigyelése szerint a több évtizedes tapasztalatok alapján kialakult társadalmi elvárás szerint a vegyes házasságból származó gyermekeknek szlovák domináns kétnyelvűnek „illik” lenniük. (Az anya elmondása szerint volt - magyar anyanyelvű - osztálytársakkal találkozva többször előfordult, hogy annak ellenére, hogy egymással magyarul beszélgettek, az ismerősök a jelenlevő gyermekekhez szlovákul szóltak.) A két testvér nyelvi fejlődése eltért egymástól, aminek alapvetően két oka volt. Az egyik a gyermekek közötti egyéni különbségből adódik, a kislány beszédfejlődése gyorsabb volt, mint fiútestvéréé. (A kisfiú beszédfejlődése legalább egy évvel elmarad a kislány azonos korbeli beszédfejlődésének szintjéhez képest.) A másik külső ok. A magyar többségű kisvárosba a család akkor költözött, amikor a lánygyermek 4,6, a fiúgyermek pedig 1,3 éves volt. Két és fél évig a nagyszülőknél laktak, így a kommunikáció nyelve főleg magyar volt. A másik nagymama szlovák anyanyelvű, annak ellenére, hogy ő is ugyanabban a kisvárosban élt, vele a gyermekek ritkábban találkoztak, s ez nem tudta ellensúlyozni az óvoda, ill. iskola által is jelentősen megerősödött magyar nyelvi befolyást. A gyermekeket körülvevő szükebb és tágabb nyelvi közeg tehát ebben az időszakban nagyrészt magyar nyelvű volt. Ez tükröződik a gyermekek kétnyelvűségén is. Megfigye - léseim szerint a lánygyermek 5 éves koráig alapvetően balansz kétnyelvű volt, majd a későbbiekben a fenti körülmények hatására magyardomináns kétnyelvűvé vált. A fiúgyermeknél a balansz kétnyelvűség ki sem alakult. 3.1. A nyelvelsajátítás szakaszai a kódválasztás és a kódváltás tükrében Kétnyelvű környezetben a gyermeket egyszerre érik hatások mindkét nyelv felől. A nyelvelsajátítás kezdeti szakaszában a szókincs még egy egészet alkot, mindkét nyelv szavaiból építkezik. A két gyermeknél gyakoriak voltak az olyan megnyilvánulások, amelyek mindkét nyelv sajátságait szétválaszthatatlanul tartalmazzák, nem mindig különithetők el az egyik vagy a másik nyelvhez tartozó szakaszok, hibridalakulatok is vannak közöttük. A hibridalakulatok lehetnek szókincsbeli, nyelvtani és hangtani hibridek. Példák szókincsbeli hibridekre: Kérek marancsot ‘narancsot’ (kislány 1,8 év). Szókincsbeli és nyelvtani hibridek: Anya: Gyere ide, kicsikém! Kislány(2 év): Megyem, ‘megyek’ Hangtani és nyelvtani hibridek: Nechcem tejecskü. ‘Nem akarok fejecskét’ (kisfiú 2,4 év) Plosím vizecskü.6 ‘Kérek vizecskét ‘(kisfiú 2,6 év) 6. Az -u accusativusi végződés egészen korai előfordulásra példák kétnyelvű szövegkörnyezetből kislány adatközlőtől: prosím vodičku .vizecskét', chcem mamičku 'mamát', prosím vizecskü, (az adatközlő kora 1,2 év). A magyar hangrendi harmónia erős hatását mutatja a vizecskü példa, melyre két adatközlőtől van gyermeknyelvi adat.
