Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
A természetes magyar-szlovák kétnyelvűség...395 A gyermek magyar szót emel be a szlovák bázisnyelvbe, de a szlovák nőnemű -u accusativusi végződés helyett a magyar hangrendi törvénynek engedelmeskedve -ü végződést használ, annak ellenére, hogy -ü fonéma nincs a szlovák nyelvben. „Hibrid” mondatokra is van példa feljegyzéseimben: Mama, batelky musím, tam je koptéi, dáme koptéit, musím batelky, nézd csak, batelky, mama nézd, benne elem, teszek (kisfiú 2,4 éves). Bár ebben a szakaszban az egy-két szavas kifejezések használata volt a gyakori, itt az emocionális késztetés olyan erős volt, hogy ez a mondat hosszúságával messze kiemelkedett az előtte és utána feljegyzett egy-két szavas kifejezések közül7. Ebben az esetben a bázisnyelv nem meghatározható, a gyermek mindkét nyelv szavaiból építi fel mondanivalóját. A helyiségben az édesanya és a lánytestvér tartózkodott, a társalgás nyelve magyar volt. A koptéi a kisfiú által használt kifejezés a helikopter szóra. Itt meg kell jegyeznünk, hogy ebből a megnyilvánulásból is jól látható, a gyermek tudatában volt annak, hogy a környezetében levő személyek mindkét nyelvet értik. A szlovák nyelvű kezdő szekvenciát az is indokolhatja, hogy a helikopterrel édesapjával együtt szokott játszani, majd mégis magyar bázisváltás történt, mivel a jelenlevők nyelve a magyar volt. Megfigyelésem szerint, ha a gyermekek édesanyjukkal beszélgettek, inkább magyar szavak bukkantak elő, ha édesapjukkal, inkább szlovák (a fenti Nechcem tejecskü közlés az apának volt címezve.) A két nyelv szavainak elsajátítása nem szimmetrikusan halad egymás mellett, ebben az időszakban a gyermek azt a szót használta mindkét nyelvben, amelyik hamarább épült be szókincsébe. Ilyen pl. a havo ‘kutyus’ kifejezés, amit a kisfiú egyéves korában sajátított el, s másfél éves koráig a fogalmat csak így tudta megnevezni. Ha valamelyik szóhoz erős érzelmi élmény fűződött vagy konkrét szituációhoz volt köthető, ez a szó sokáig a nyelvelsajátítás későbbi szakaszában is az elsajátítás nyelvén hívódott elő. Ilyen kifejezések a kisfiúnál például a kutelák ‘uterák’ ‘törülköző’, pena ‘hab’, čelvené ‘piros’ szavak, melyek közül a hab és a piros szó a fiúgyermeknél 3,5 éves koráig szlovákul jelent meg8, annak ellenére, hogy a gyermek passzívan már elsajátította e szavak magyar megfelelőit is. E kifejezések használata magyar bázisú megnyilatkozások esetében sem tekinthetőek kódváltásnak, az említett szavak magyar nyelvű előhívása sikertelen maradt. E korai szakasz után megkezdődik a két nyelv szétválása. Ez a lánytestvér esetében sokkal hamarabb és markánsabban bekövetkezett, kétéves kora után a két nyelv sajátságait szétválaszthatatlanul tartalmazó szavak nem bukkantak fel beszédében. A kislány beszédprodukciójában a kódválasztást szükebb környezetében a beszédpartner anyanyelve határozta meg. Ebben a szakaszban vált számára természetessé, hogy a kódválasztást személyhez kötötte. Megjelent az a kétnyelvű gyermekek beszédprodukciója során megfigyelt és gyakori jelenség, hogy a gyermek az egyik szülő által elmondottakat a másik szülőnek másik nyelven tolmácsolja. Apa: Pôjdeme domov a budeme večerať, dobre? (’Hazamegyünk és vacsorázni fogunk, jó?’) Kislány (2,4 év): Mama, tata azt mondta, hogy hazamegyünk és megvacsorázunk, jó? A tata ‘apu’ szóval kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a tata a család nyelvhasználatban nem azonos a magyar ’öregember’ jelentéssel, a szlovák tato ‘apu’szó „magyarosított” formája, mely a családban gyermeknyelvi kifejezéssé vált. A lánygyermek először a tata kifejezést sajátította el, de miután a szót az egész család elkezdte használni, ő a kifejezést a magyar nyelvhez kötötte. A környezetéből azonban megtanulta az oci kifejezést is, s a tata 7. A nemrégiben kapott helikopterével szeretett volna játszani, megtalálva a játék üzemeltetéséhez szükséges elemeket. 8. A fenti szavak használata az esti fürdéshez köthető.
