Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvi jogok, nyelvpolitika
28 Menyhárt József — és a rendszerváltás után következő időszak. Az 1989-es fordulat után a korábban csak elméletben létező vallásszabadság valósággá vált. A kisebbségek nyelvhasználata és nyelvmegtartása szempontjából nézve kedvező fejlemény volt a magyar nyelven működő hitéleti intézmények létrejötte. A várakozással ellentétben a rendszerváltás után sajnos sem az állam, sem az egyes felekezetek valláspolitikája nem vált kisebbségbaráttá az új körülmények között (Lanstyák 2000: 91 ). Bár a szlovákiai magyar hívők a rendszerváltást követően viszonylag szabadon szervezhették mozgalmaikat, társadalmi szervezetekbe és pártokba tömörülhettek, érdekeik védelmére alapítványokat hozhattak létre, lényegében azonban ugyanazon megoldatlan problémákkal kellett szembenézniük, mint az elmúlt nyolc és fél évtizeden keresztül. A magyar nyelv kiszorítása a hitéletből, a magyar anyanyelvű papi hivatások, a magyar nyelvű hitélet irányítását felvállaló magyar nyelvű püspök hiánya, a szlovák nyelvű lelkészek magyarlakta vidékekre való helyezése korlátozza a magyar nyelvnek a hitéletben való érvényesülését. EGYHÁZ ÉS NYELV - A FELEKEZETEK SZEREPE A NYELVMEGTARTÁSBAN Az egyház és a nyelv vonatkozásában sommásan megjegyzendő tény, hogy a vallásfelekezetek intézményként értelmezve lehetőséget nyújtanak a nemzeti kultúra egyes területeinek művelésére és a kisebbségi nyelv emelkedett funkciókban való használatára. A vallás — különösen intézményesült formájában - minden korban a nyelvhasználatot befolyásoló tényezőként lépett fel (Kiss 1995: 113). Többségi, de különösen kisebbségi helyzetben a felekezetek nem csupán a hitélet és a nemzeti kultúra szempontjából játszanak fontos szerepet, hanem egyúttal lehetőséget nyújtanak a kisebbségi nyelv emelkedett fűnkciókban való használatára is (Lanstyák 2000: 119; 2002: 145). A kisebbség szempontjából tehát alapvetően fontos kérdés, hogy hitéletét saját anyanyelvén gyakorolhassa. Ez a tényező megőrzi a kisebbségi nyelv presztízsét még olyan politikai helyzetben is, amikor azt más emelkedett funkciókból - pl. a hivatalos ügyintézésből- kiszorítják. Emelkedett funkciókban az adott nyelv legnagyobb presztízsű, standard változata, vagyis az ún. emelkedett kód használatos. Emelkedett funkciók közé a szépirodalom, az államigazgatás, a tömegtájékoztatás, az oktatás, a tudományos kutatás, a vallási ceremóniák tartoznak. Ezzel szemben állnak a közönséges funkciók, mint pl. a családtagokkal, barátokkal, közeli ismerősökkel folytatott kötetlen társalgás, amelyek során az ún. közönséges kód, a mindennapok beszélt nyelve kerül alkalmazásra. Mindezek ellenére a kisebbség nyelvén tartott szertartás és liturgia nyelvileg kifejezetten káros is lehet, ha a szertartást végző személy rosszul beszél magyarul. Jelenleg Szlovákiában- főleg a katolikus egyházi életben - a fokozatosan növekvő lelkészhiány miatt számos helyen magyarul nem vagy alig tudó lelkészek végzik a magyar nyelvű szertartásokat. A magyarul gyengén tudó papság mellett a magyar anyanyelvű lelkészek zömének nyelvhasználata sem biztos, hogy kellően stabil és kulturált, hiszen a római katolikus felekezetben 1918 óta nincs lehetőség az anyanyelvű lelkészképzésre. A kommunista diktatúra időszakában a református lelkészek képzése is szlovák nyelvű volt. A református lelkészképzés ma már magyar nyelvű: a Szlovákiai Magyar Református Lelkészegyesület és annak Komáromban és Kassán létesített kateketikai szemináriuma lelkészeket képző teológiai karral bővülve Calvin János Teológiai Akadémiává alakult át, amely 1999-ben már ki is bocsátotta első végzett teológusait (vő. Lanstyák 2000: 121; Új Szó 2002. november 5.). Tény, hogy az egyes felekezetek az általuk kisebbségi nyelven működtetett hitéleti intézmények révén is segíthetik és erősíthetik a kisebbségi nyelvhasználatot, hiszen a kisebbség anyanyelvén működő felekezeti alap- és
