Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)

Tanulmányok - Nyelvérintkezés

280 Szabómihály Gizella bár bizonyos esetekben a magyarban is meg­maradhat vagy meg szokott maradni a posztpo­­zitív jelző, gyakorisága jóval kisebb, mint az indoeurópai nyelvekben. Fordítási szempont­ból továbbá e csoporton belül célszerű megkü­lönböztetni a kötött és a szabad szószerkezete­ket, illetve a mondaton belüli és kívüli előfor­dulást. A Nyelvművelő Kézikönyv (NyKk I. 1980 : 1084-1085) a hátravetett jelzőt tartal­mazó szószerkezetek mondaton kívüli előfor­dulását természetesnek tartja „leltárszerű felso­rolásokban, jegyzékben, nyilvántartási vagy költségvetési tételekben” (.aranyóra lánccal). továbbá szaknyelvi használatban {költemények prózában, paraj tükörtojással). Vagyis ilyen esetekben a szlovák szerkezet magyarra hátra­vetett jelzővel fordítható. A szlovákban azon­ban jóval több az ilyen szórendü kötött szerke­zet, mint a magyarban, pl. rakety na pevné palivo, zmluva o pôžičke, poplatok za užívanie verejného priestranstva. Különösen tipikus ez a jogi szaknyelvben adók, illetékek, járulékok, bűncselekmények, szerződések stb. megneve­zésére: daň z pridanej hodnoty, poistenie v nezamestnanosti, zmluva o pôžičke. ÚČASŤ na samovražde stb. Az ezeknek megfelelő magyar szakkifejezések viszont csak prepozitív jelzős szerkezetek vagy összetett szók lehetnek, pl. hozzáadottérték-adó (Vagy Magyarországon: általános forgalmi adó), örökösödési adójöve­delemadó stb. Ennélfogva elfogadhatatlanok a szlovákiai magyar fordításokból adatolt illeték a közterületek használatáért (helyesen: közte­rület-használati illeték) tipusú megoldások. A magyar szakirodalom továbbá elfogadja a hátravetett jelzőt címekben, jellemzően azon­ban csak szépirodalmi müvek címét idézik, pl. Magyarország 1514-ben, Harc a Nagyúrral (1. NyKk. I. 1980 : 1084), holott bizonyos szak­szövegek esetében, így törvények és rendeletek címében az ilyen szerkezetű cím kizárólagos: 1997. évi CXXX1X. törvény a menedékjogról: 71/1989. (VII. 4.) MT rendelet a magyarorszá­gi hivatalos földrajzi nevekről. Kérelmek, nyi­latkozatok stb. címében a hátravetett jelző pedig tipikusnak mondható: Kérelem rendsze­res gyermekvédelmi támogatás megállapításá­hoz: Jövedelemnyilatkozat az időskorúak járadékának megállapításához. Ebből követke­zően a hátravetett jelzős szerkezetet tartalmazó szlovák cím magyarra fordításakor a szórend nem változik; ha viszont folyó szövegben uta­lunk címre, a jelzői szerkezetet - rendszerint a „szóló" melléknévi igenév betoldásával - balra helyezzük át: a bírák jogállásáról és javadal­mazásáról szóló 1972. évi LXVII. törvény (vö. Bart-Klaudy 2003 : 81). A tárgyalt szerkezet mondaton belüli elő­fordulását az NyKk. akkor helyteleníti, ha meg­értési, értelmezési problémát okoz: amikor tehát az olvasó nem tudja, hogy a határozóra­­gos főnév az állítmány vagy egy más szerepű főnévi mondatrész bővítménye-e. Ennélfogva az NyKk. elfogadja a szerkezetet, ha „névszói állítmányú mondatban fordul elő, s nem zavar­ja a megértést („Ez a legjobb szakkönyv a vil­­lanyfütőtestekről”), illetve ha az igétől távol áll: „rendkívül gazdaságosnak bizonyult a takarmány tárolása cementsilóban ” (NyKk. I. 1980: 1085). A magyar szakirodalomban nem találunk utalást az ilyen szerkezetek gyakorisá­gára, saját számításaim azonban azt mutatják, hogy írott szövegben rendkívül ritka: például több, véletlenszerűen kiválasztott kétezer sza­vas magyarországi szövegben legfeljebb egy fordult elő, az ugyanolyan terjedelmű szlovák szövegek viszont átlagban 15 ilyen szerkezetet tartalmaztak. Egyúttal a magyarországi (írott) szövegekben a hátravetett jelző bizonyos tipi­kus kontextusokra korlátozódik: például szak­szövegekben névszói állítmányú mondatokból adatolható, s lényegében a nominalizáció egyik eszköze, pl.: A főváros ezen meghatározó s „ túlsúlyos ” szerepe a városhierarchiában eleve korlátozza az 5 város mind regionális központ fejlődését. Másodsorban Magyaror­szágon hátravetett jelző rendszerint verbális elemet tartalmazó névszók, leginkább -ás/-és képzős főnevek mellett, bizonyos állandósult­nak tekinthető szókapcsolatokban fordul elő. Valószínűleg a szerkezet ritka előfordulásá­val magyarázható, hogy a magyar fordítási

Next

/
Oldalképek
Tartalom