Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvjárások
214 Presinszky Károly alakú: mennyünk ’megyünk’, hívjunk ’hívunk’. 10. A -szor/-szer/-ször rag gyakran nem illeszkedik hâromszër, ôccër. 11. A felsőfok „legjele let- alakban (letjobb, leterősebb) csak a Sajó völgyében él. 12. Az észak-borsodiban általánosak a mondi, monditok, mondik ’mondja, mondjátok, mondják’ alakok. 13. Az udvarias felszólításban az E/3. -ikes ragozásúak a nem ikes igék is: Üjjék lë! 2.6. A Hernád vidéki nyelvjáráscsoport A keleti palóc tömb peremén jelentkezik. A MNyA. Cssz-23 (Jánok) kutatópontja képviseli. Minden lényeges vonásában egyezik a keleti palóc nyelvjáráscsoporton belüli alcsoporttal, az észak-borsodival. Fő jellemző jegyei: 1. Az ó, ő, é fonémának és az ü-nak sincs diftongusos ejtése. 2. Nem élnek a mëvver, letjobb típusú alakok. 3. A -nőtt, -ni ragot nem ismeri, csak a -nól él -núl formában. 4. A -bál/-bői, -rólZ-ről, -tól/-töl ragok -búi /-bűi, rúl/-rűl, -túl/-tűl alakúak. 5. Általánosak a mondi, monditok, mondik alakok. Alapvető különbség azonban közöttük, hogy az e : ë fonémaellentét nincs meg. Az ö-zésnek több típusa is előfordul: egyötök, gyerekököt, födöm, beszéhöt. 2.1. Az abaúji ö-ző nyelvjárássziget Nyelvjárásaink bemutatását olyan nyelvjárászszigettel folytatjuk, mely átmenetet képez a két nagy nyelvjárási egység, a palóc és az északkeleti régió között, hiszen e típusban együtt jelentkeznek a palócos és az északkeleti jegyek. Ezenkívül ö-ző jellege is megkülönbözteti mindkét nyelvjárási régiótól, ezért tekinthető nyelvjárásszigetnek. A volt Abaúj megye keleti részén, a határ mindkét oldalán kb. 20 községből álló nyelvjárássziget. Szlovákia területén valószínűleg a mai Kassa-vidéki járás keleti fele tartozik ide, pontos behatárolása a hiányos adatok miatt ma még nem végezhető el, az MNyA-nak is csupán egy kutatópontja képviseli ezt a típust: Nagyszalánc: Cssz-25. Főbb hangtani sajátságai a) Magánhangzók. 1. Fonémarendszere 7 : 7- es, azaz a rövid magánhangzóknál nincs meg a zárt ë: nyílt e fonémaellentét, s a hosszú magánhangzók száma pedig azonos a köznyelvivel. 2. A típus legjellemzőbb vonása a hangsúlytalan ö-zés, ezenkívül néhány morfémában a hangsúlyos ö-zés is jelentkezik, de a köznyelvi e ~ ö váltakozást mutató alakpárok közül is többnyire a labiális használatos. 3. Az á fonéma illabiális, az a labiális, tehát szintén azonos a köznyelvivel. 4. A köznyelvi ú, ű helyén gyakori az ó, ö (szó ’szú’, gyűrő stb.). 5. Az /'-zés, sőt a kezibe típusú i-zés is ritka. 6. Az ó, ő, é monoftongusos, a kettőshangzós kivételesen ritka. b) Mássalhangzók. 1. Az ly fonémát nem ismerik, erősen j-ző. 2. A szótagzáró / kiesése az ol, öl hangkapcsolatban csak a tőszavakra korlátozódik (nyóc, kócs, ződ vőgy), más fonetikai helyzetben és hangkapcsolatban nem fordul elő. Alaktani sajátságok. 1. A tehen, szeker típusú névszótövek, valamint a fajé, fáig alakok is általánosak. 2. A -valZ-vel rag v-je nem hasonul. 3. A családi helyhatározóragok közül a -nóZ-nől ’-éktói’ jelentősben használatos. A hová? kérdésre felelő családi helyhatározórag az -éknál: Sándoréknál ’Sándorékhoz’ megyek. 4. Általánosak a mondi, monditok, mondik alakok. 3. AZ ÉSZAKKELETI NYELVJÁRÁSI RÉGIÓ Az abaúji ö-ző nyelvjárárásszigettől keletre, kb. a Hernád alsó folyásától a Sajó-Tisza- Csap-Nagyszőlős vonaltól északra a nyelvhatárig terjed. Szlovákia területén a mai Tőketerebesi és Nagymihályi járás magyar- és vegyeslakta települései sorolhatók e nyelvjárási régióba. Néprajzilag egyrészt a régebben Tiszahátnak, az utóbbi három évtizedben a Latorca, Ung és Labore folyók által behatárolt, Ungvidéknek nevezett tájegységbe tartozik (vö. Liszka 2002: 343-344). Másrészt a Szlová ■
