Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)

Tanulmányok - Nyelvjárások

A szlovákiai magyar nyelvjárások területi egységei

215

dához tartozó Felső-Bodrogköz területét öleli él ez a nyelvjárási régió (Liszka 2002: 365).

E nyelvjárási régióról, különösen annak >első tagolódásáról, a gyűjtések és feldolgozá;ok hiánya miatt ma még elég keveset tudunk. \ régi gyűjtések között viszont számos, több nint 120 éves forrást, sőt feldolgozást is taláunk, mint pl. Csomár István szümyegi vagy ’aszlavszky Sándor deregnyői gyűjtései (vö. /II. fejezet). E diakrón nyelvjárási adatok alapán azonban nem írható le az említett nyelvjáások szinkrón állapota. Az MNyA.-nak egy cutatópontja volt ebben a térségben, mégpedig Deregnyő (Cssz-26), melynek nyelvjárását mre Samu átmenetinek tartja (1. térkép). így :nnek alapján sem tudunk pontosabb leírást íyújtani. Valószínűleg több kisebb nyelvjárási :gység található itt, s ezzel magyarázható e üdék nyelvjárási tarkasága, pl. az ó, ő, é íelyenkénti monoftongusos is lehet, de valószíníleg általánosabb a diftongusos megoldása, /agy az ú, ű, í hangok rövidülése is más-más cépet mutat. A felvetett kérdésekre egy regiotális nyelvjárási atlasz adhatná meg a választ,

azonban ennek hiányában csak az eddigi publikált, illetőleg kéziratos forrásokra támaszkodhatunk, melynek alapján a belső tagolódás kérdését megbízhatóan nem válaszolhatjuk meg. Ezért e nyelvjárási régió sajátosságait egységesen, nem pedig nyelvjáráscsoportokra bontva, beleértve az ungi nyelvjáráscsoportot is, mutatjuk be (vö. Juhász 2001: 292).

Főbb hangtani sajátságai

a) Magánhangzók. 1. Fonémarendszere 7:7- es, azaz a rövid magánhangzóknál nincs meg a zárt ë : nyílt e fonémaellentét, s a hosszú magánhangzók száma pedig azonos a köznyelvivel. 2. További jellemző jegye, hogy az ó, ő, é záródó diftongusban realizálódik (óu, őü, éi). 3. Az a, ä hangszíne azonos a köznyelvivel. 4. Gyakori a polifonémikus <â, ë> is. 5. Meg - figyelhető az a, o, ö, ő zártabbá válása: sorogja, nyovoja, lábos, haton; csuda, csurog, hun, lú; bűt ’böjt’, türül, hetfii-hetfű; bű, bűr, csű, ű ’ő’, űk. 6. Vannak erősebben í-ző területek is, pl. Nagytárkány: bike, bílrák, cída, míreg, szíj). ábra Az Ung-vidék (Liszka 2002: 344)