Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvi jogok, nyelvpolitika
A szlovák nyelvpolitika és a nyelvhasználat... 19 ségi nyelv alkalmazhatóságához szükséges kisebbségi számarányt, azt nem települési, hanem regionális szinten kellene meghatározni, és bővíteni kell a kisebbségi nyelvek írásbeli használatának lehetőségét a hivatali kapcsolatokban (a szakvéleményt 1. Gyuricsek 2003). Első megközelítésben azt mondhatjuk, hogy alapjában véve mindkét félnek igaza van. A szlovák többségnek azért, mert Szlovákia - számos régi és új európai uniós tagállammal ellentétben - ratifikálta az összes releváns nemzetközi dokumentumot16, a kisebbségek nyelvhasználati jogai megjelennek az alkotmányban, a legtöbb nyilvános nyelvhasználati terület belső jogszabállyal is le van fedve, és a nyelvhasználati jogok érvényesítéséhez szükséges „határ” is ahhoz hasonló, vagy alacsonyabb, mint pl. a legtöbb posztkommunista államban.17 A kisebbségeknek pedig azért van igazuk, mert egyrészt találkozunk egyes jogok szűkítő értelmezésével, illetve a tényleges nyelvhasználati lehetőségeket korlátozó rendelkezésekkel, másrészt pedig számos országban a hazai kisebbségekkel (konkrétan a magyarokkal) összevethető helyzetben levő kisebbségek nyelvhasználati jogai jóval szélesebbek és konkrétabbak, ez a helyzet pl. a déltiroli németekkel és a finnországi svédekkel18. Szlovák szakemberek részéről nem ritka az a megállapítás sem: Szlovákia felvétele EU-ba azt jelentette, hogy a kisebbségi jogok területén Szlovákia legalábbis azokat a standardokat teljesíti, amelyek a többi EU-államban is érvényesülnek (bővebben 1. pl. Orosz 2005: 63)19. Mivel az uniónak köztudottan nincs egységes kisebbségi politikája, és az egyes tagállamok e területen meglehetősen eltérő politikát folytatnak, ez a tény nem sokat mond arról, hol helyezkedik el Szlovákia ebből a szempontból - legalábbis Európán belül. Az ország európai uniós csatlakozása kapcsán valóban monitorozták a kisebbségi helyzetet, hiszen az 1993-ban megfogalmazott csatlakozási feltételek között (ún. koppenhágai kritériumok) olyan politikai kritériumok teljesítése is szerepelt, mint az emberi és kisebbségi jogok védelme (erről bővebben 1. Vízi 2003), s a feltételek teljesítéséről készített rendszeres 16. Szlovákia az alábbi nemzetközi, kisebbségvédelmi rendelkezéseket tartalmazó dokumentumokat ratifikálta: A volt Csehszlovákia 1968-ban aláírta, 1975-ben pedig ratifikálta a Polgári és politikai jogok egyezségokmányát (ENSZ), az ország kettéválását követően 1993-ban mind Szlovákia, mind Csehország megerősitette a ratifikációt. Az Emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló Európa tanácsi egyezményt (ETS 005) az 1989-es politikai változások után az akkori Csehszlovákia beemelte az alkotmányba, a szlovák alkotmány is tartalmazza. Az ET Kisebbségvédelmi keretegyezményét Szlovákia 1995. 9. 14-én ratifikálta (hatályos 1998. 2. 1-jétől), a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartáját pedig 2001. 9. 5-én, hatályos 2002. 1. 1-jétől. Szlovákia mint az EBESZ és a Közép-európai Kezdeményezés tagja e nemzetközi szervezetek kisebbségvédelmi tárgyú dokumentumait is aláírta. Az Európa Tanács Keretegyezményét a tagállamok közül egyébként 39 ratifikálta, 43 aláírta, de nem ratifikálta, nem írta alá. 17. A balti államokba (Észtország, Lettország, Litvánia) a második világháború után nagyszámú orosz betelepülő érkezett, ennek következtében jelentősen megváltoztak a nemzetiségi arányok, és a nemzeti nyelvek az orosszal szemben háttérbe szorultak. Az önállósulás után ezek az államok az orosz nyelv hatása ellen a szlovák államnyelvtörvényhez hasonló törvényekkel „védekeztek”, illetve erősen korlátozták, korlátozzák a kisebbségi nyelvek hivatalos kapcsolatokban való használatát, így Észtországban 50%-os helyi kisebbségi részaránynál lehet a kisebbségi nyelvet a hivatalos kapcsolatokban használni (bővebben 1. EUROMOSAIC III 2004). 18. A svéd kisebbség tényleges helyzete azonban ennél kevésbé kedvező, ezt igazolja például a a Finnországi Svéd Szövetség által a Keretegyezmény 2. ellenőrzési ciklusa keretében benyújtott különvélemény (1. http://www.mmelres.lv/reports/fmland/PDF_Finland_PSA.pdf). 19. A kisebbségi jogok törvényi biztosításával és a kisebbségi (magyar) törekvésekkel kapcsolatban érdemes idézni Ladislav Orosznak azokat a megállapításait, hogy 1 : A kisebbségi jogok alkotmányos biztosítása Szlovákiában magas színvonalú, és megfelel az európai normáknak. Ez azonban nem biztosítéka annak, hogy e jogokat a gyakorlatban be is tartják, akármelyik országról legyen is szó (Orosz 2004: 55); 2. Az MKP által 1999-ben képviselői indítványként benyújtott kisebbségi nyelvtörvény tervezete (amely a végül is elfogadott 1999. évi 184. számú törvény rendelkezéseivel összevetve jóval több nyelvi jogot biztosított volna a kisebbségeknek) tartalmilag nem haladja meg a Charta rendelkezéseit, viszont meghaladja azt a minimális szintet, amelyet a Chartához csatlakozó államnak az aláírás időpontjában el kell érnie (Orosz 2005: 65).
