Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvi jogok, nyelvpolitika
20 Szabómihály Gizella országjelentések ezekre is kitértek. Az EU valójában olyan kötelezettségeket fogalmazott meg a tagjelöltekkel szemben, „hogy bármilyen, a saját tagjaira érvényes jogi vagy politikai dokumentumban elkötelezte volna magát a kisebbségek jogai mellett” (Vizi 2003: 7). E feltétel megfogalmazásával az EU valójában azt kívánta jelezni és elérni, hogy a tagjelölt államok még a csatlakozás előtt rendezzék a kisebbségi problémákat. Az országjelentésekben viszont elsősorban is a közép-európai romák és a kelet-európai orosz kisebbség helyzetével kapcsolatban fogalmazódott meg kritika. A jelentésekből továbbá kiderül, hogy az EU a kisebbségvédelem területén megelégedett formális intézkedésekkel, a gyakorlati alkalmazást nem vizsgálta (bővebben Vizi 2003: 8-12). A Szlovákiáról szóló jelentések, így pl. a 2004- es belépés előtt készült utolsó jelentés Szlovákia felkészültségéről (2003. november) pozitívan értékeli a kisebbségi jogok területén elért előrelépéseket, és valójában csak két területen fogalmaz meg kötelezettséget: az egyik szerint Szlovákiának a roma kisebbség általános helyzetének javítására kell törekednie, a másik szerint pedig Szlovákiának a csatlakozás napjáig el kell fogadnia az ún. diszkriminációellenes törvényt. Az illetékes uniós szakértők elsősorban is az első Dzurinda-kormány 1998-as kormányra lépése után történt „kisebbségbarát” lépéseket értékelték, ilyen volt pl. a kisebbségi nyelvhasználati törvény elfogadása 1999-ben, A regionális vagy kisebbségi nyelvek chartájának ratifikálása 2001-ben, a kormány mellett működő kisebbségi tanács átalakítása (többségbe kerültek a kisebbségek) és működésének a felélesztése, a roma kormánybiztos kinevezése, a kulturális minisztériumban kisebbségi főcsoport létrehozása, a kisebbségi kulturális tevékenység állami finanszírozásának konszolidálása stb. A biztosított nyelvhasználati jogok eltérő értékelése az ún. „nemzetközi standardok” eltérő értékeléséből is adódik. A vonatkozó nemzetközi dokumentumokból látható, hogy vannak azonos vagy hasonló módon megfogalmazott pontjaik, ilyen például az, hogy a nyelvi jogokat egyéni jogként kezelik, és tiltják a nyelvi alapú hátrányos megkülönböztetést, viszont a kisebbségek nyelvi jogait különböző „mélységben” és részletezésben tárgyalják. Továbbá az egyes dokumentumok között különbség van a tekintetben is, elvámak-e az államoktól aktív kisebbségvédelmet (a nyelvi jogokra vonatkozó nemzetközi dokumentumokat bemutatja Szabómihály 2005). Európában általánosnak mondható az a vélemény, hogy az Európa Tanács két dokumentuma, a kisebbségvédelmi keretegyezmény és A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája minősíthető a kisebbségi jogok szempontjából az európai „standard”-nak. Egyúttal ez az a két egyezmény, amelynek van ellenőrzési mechanizmusa, és így egyrészt összevethető a részes államok kisebbségpolitikája és a kisebbségekkel szemben alkalmazott gyakorlat, másrészt az is, hogyan értékelik független szakértők az adott állam kisebbségi politikáját és gyakorlatát. Az államnyelvtörvény kapcsán már bemutattuk, hogy mindkét szerződés esetében a szakértői bizottság meglehetősen kritikusan értékelte a szlovákiai kisebbségek nyelvi jogainak az érvényesítését. 3.2. A kisebbségi nyelvhasználati jogok és a kisebbségvédelmi keretegyezmény A keretegyezmény végrehajtását ellenőrző ún. Advisory Committee mind az első, mind pedig a második ellenőrzési ciklus kapcsán üdvözölte a szlovák kormány bizonyos pozitív lépéseit (így 2. jelentésében külön kiemelte a Selye János Egyetem létesítését), egyúttal azonban számos kritikát is megfogalmazott, ezek jelentős része nyelvi jogokat is érint. Az ellenőrző bizottságnak a témánk szempontjából fontosabb megállapításai az alábbiak voltak: a) Már az első jelentésben megállapította a bizottság: a népszámláláskor elsősorban az állampolgárok nemzetiség és anyanyelv szerin
