Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvjárások
198 Presinszky Károly szakában is bátran használták nyelvjárásukat, ugyanakkor a kiegyensúlyozó - funkcióelkülönítő attitűd ellenére sokan manapság is szégyellik nyelvjárásukat. Másodsorban érdemes szólni a köznyelvi beszélők nyelvjárásokkal szembeni attitűdjéről is, mely kezdettől fogva többé-kevésbé lenéző, lekicsinylő. Néha nagyfokú ellenszenv, idegenkedés vagy jóindulatú, de lesajnáló, lekezelő érdeklődés jellemzi. Ennek is társadalmi okai vannak, melyek a parasztság lenézéséből, az iskolai oktatás nyelvjárás-ellenességéből, a nyelvjárások társadalmi megbélyegzéséből adódnak. Ugyanakkor vannak (főként értelmiségiek), akik pozitívan viszonyulnak a nyelvjárásokhoz, azokat a romlatlanság, tisztaság jelképének tekintve. Ennek is társadalmi okai vannak, melyek a falusi élet egyszerűségéhez, természetközelségéhez köthetők. A nyelvjárásokhoz való mai enyhébb viszonyulás sem a köznyelvi beszélők szemléletváltozásából, hanem a nyelvjárások köznyelvhez közeledéséből adódik. Több vizsgálat bizonyítja, hogy kisebbségi beszélőközösségekben az anyanyelv jövője múlhat a nyelvhasználók nyelvi/nyelvjárási attitűdjén (lásd Bartha 1999: 123-26; Kiss 2000: 193; Péntek 2003: 33), hiszen sok esetben a nyelvjárás az egyetlen biztosan birtokolt anyanyelvi változat. Ilyen körülmények között a nyelvjárás megbélyegzése az anyanyelv stigmatizálását jelenti, amelynek előbb vagy utóbb - az anyanyelvmegtartás szempontjából - egyértelműen negatív következményei lesznek. Kárpát-medencei hatósugarú vizsgálatokba bekapcsolódva a szlovákiai magyarok nyelvi attitűdjeit nagyobb mintán Lanstyák István (2000) kutatta. A vizsgálatban alkalmazott kérdőív az egyes nyelvhasználati színtereken használt nyelvekre, nyelvváltozatokra, néhány nyelvi változó társadalmi eloszlására, valamint az adatközlők nyelvi attitűdjeire is vonatkozott. A mintában több volt az erős magyar identitással rendelkező személy, így nem véletlen, hogy a vizsgálat során gyakori volt a kétnyelvű nyelvhasználatot jellemző sajátosságok negatív megítélése, megbélyegzése (Lanstyák 2000: 228-233). A zoboralji Kolon fiatal generációjának kétnyelvűséggel, nyelvjárásokkal kapcsolatos attitűdjeit vizsgálta Sándor Anna (2000, 2001). A vizsgálatba bevont középiskolások többsége anyanyelvéhez, nyelvjárásához pozitívan viszonyult. Válaszaik alapján anyanyelvjárásukat szépnek vélték, és kifejezték pozitív érzelmi kötődésüket a koloni nyelvjáráshoz. A vizsgált adatközlők körében az attitűdre hatással volt a családi háttér és a nyelvi környezet. A fiatalok többsége a magyarországi nyelvhasználatot szebbnek tartotta a szlovákiainál. A koloni diákok körében jellemző volt az önstigmatizáció, ugyanakkor a nyelvjárás rejtett presztízse is felbukkant. Pozsonyi, szenei, somorjai és féli alapiskolák, illetőleg gimnáziumok pedagógusainak nyelvjárásokkal kapcsolatos attitűdjeit vizsgálta Kožík Diana (2004). A pedagógusok nyelvi attitűdjeinek megismerése a tanulmány alapján több szempontból is fontos. Elengedhetetlen a pedagógusok nyelvváltozatok iránti nyitott, pozitív attitűdje, mert ezáltal alakítható ki a felnövekvő generációban a szégyenérzettől mentes, kreatív nyelvhasználat. A pedagógusoknak társadalmi pozíciójukból adódóan mintát kellene adni az anyanyelvhez való harmonikus tudati és érzelmi kapcsolatban. A vizsgálatban részt vevő pedagógusok nyelvjárásokhoz való viszonyulása racionális. Fontos, megőrzendő értéknek tartják a nyelvjárásokat. Ugyanakkor a többségük egyetértett azzal, hogy az iskolában a köznyelv használata az elvárt, a nyelvjárási jelenségek használata pedig javítandó. A csallóközi Nyékvárkony fiatal generációjának nyelvjárásokkal, kontaktusjelenségekkel kapcsolatos attitűdjeit vizsgálta Menyhárt József (2007). Az adatközlőként megszólitott 115 tanuló többsége pozitívan viszonyul nyelvjárásához, nem tartja azt szégyellnivalónak, hanem a mindennapi beszédprodukciója során használatos természetes nyelvi közegnek. A fiatal generáció többségének ez a pozitív attitűdje kedvez a nyelvjárási jelenségek továbbélésének, és egyúttal megerősíti a határon túli magyar kisebbségeknek az anyaországi beszé-
